Borok. Taklerékat a kommunista rendszer kétszer nullázta le. Először 1950-ben,
amikor mindenüket elvették, azután 1977-ben, amikor paraszti gazdaságuk központját, a
házukat tették a földdel egyenlővé. Ahhoz, hogy Takler Ferenc lehessen az Év bortermelője
Magyarországon, ember feletti teljesítményt kellett nyújtania. S itt nem egyszerűen a család
kisemmizésére adott kemény választ, s nem is a folyamatosan jelentkező nehézségeket kell
figyelembe venni, hanem a hihetetlenül magas színvonalat, amit az 1977-es tragikus
mélypontot követően három évtized alatt ért el.
Takler Ferenc a semmiből az apjától örökölt szőlőtaposó hétmérföldes csizmáival
fölküzdötte magát a világ tetejére. A Decsi-hegyi Takler-birodalomba eljutó borturista nem
csak szenzációs borokkal találkozhat, hanem részese lehet annak az energiazónának is, ami
Taklerék alkotóereje révén a kiterjedt épületegyüttesből árad. A borturistának arra is fel kell
készülnie, hogy egy szokatlan formájú termékpiramist kell megmásznia, amelynek az alapján
hét alapbor van, a csúcsán szintén hét óriás (Emblematikus Borok), és a két szint között
további két kategória található, a Szekszárdi Palack elnevezésű és a Dűlős Válogatás
szortiment.
Az alapborok: pinot noir rozé, kékfrankos, merlot, syrah, cabernet franc, cabernet
sauvignon és a klasszikus Takler Trió, ami kékfrankos, merlot, cabernet franc és pinot noir
házasítása. Két érdekesség: holott több fehérszőlő telepítésével kezdtek, mára teljesen
elmaradnak a fehérborok (igaz az étteremben kapható királyleányka csendes és gyöngyöző,
valamint rizling); a kadarka fővárosában Taklerék igen erős hangsúlyt adnak a kezükben
szenzációsan teljesítő kékfrankosnak, amiből prémium kategóriás, valamint dűlőszelektált
változat is készül, ráadásul az emblematikus szortimentnek is meghatározó ereje, hiszen
mindegyik házasításban erős szerepet kap. Külön figyelmet érdemel, hogy finomra érlelt, 5-9
éves tételeket kínálnak.
Magam a 2016-os Primariust emelném ki a különleges koncentráltságával, érett,
édeskés íz érzetű tanninjaival, egyszerre gyümölcsös és szarvasgombás jegyeivel. A Gurovicai
Kékfrankost azért nem hagynám ki, mert a szép cseresznyés, aszalt meggyes, visszafogott
lekvárosság mellett jelen van egy kis feszes mineralitás. És hát a kadarkáról se feledkezzünk
meg! „Az igazi szekszárdi kadarkának nagyon fűszeresnek kell lennie, ez a lelke. A fajtára
amúgy is jellemző egyedi ízvilág és fűszerkészlet mellett azonban nem várhat az ember
hosszú utóízt, sötét tanninokat. Viszont ha érett, nagyon bársonyos és lágy tud lenni” –
mondja Takler Ferenc.
A bikavérben korábban a merlot volt a meghatározó a maga 30 százalékával, és utána
jött a kékfrankos a kadarkával, majd a két sauvignon. Ma már 51% a kékfrankosé. „A bikavér
nagyon érdekes játék. Ha az ember túlbonyolítja, el is ronthatja az összhatást, és kezdheti az
egészet elölről. A jó borásznak meg kell éreznie, hogy mikor, milyen arányban harmonikusak
együtt a különböző fajták. Az utolsó néhány százalék mozgatása okozza a legnagyobb
változásokat, de akkor már lehet érezni, hogy a bor a kezedben van.”
Étkezés. A mai kor fúziós csúcsgasztronómiája várja a vendégeket. Bejelentkezés
szükséges.
Borkóstolás. Négyféle standard borsort kínálnak, de meglepődnék, ha előzetes
egyeztetés mellett nem lehetne nagyobbat meríteni a kirándulós kulacsunkkal.
Szállás. Inkább szállásegyüttesről kell beszélni. A Takler Kúria valójában prémium
kategóriás hotel, ami egyszerre rusztikus, modern és sárközi. A szobák egyedi
berendezésénél az évek óta gyűjtögetett, újjávarázsolt öreg ágyvégek adták meg az
alaphangot. A Fecsketanya nevű tornácos épület panzióként működik, és a borászat épülete
fölött is vannak szobák. Wellness, falusi turizmus, béke.
