Birtok és bor. Az Eszterbauer família a Mária Terézia-korabeli betelepített németség
első hullámainak egyikével érkezett Szekszárdra. Sorsuk összefonódott a Kárpát-medencei
történésekkel, a szelíd és vad változásokkal, tulajdonszerzéssel, tulajdonvesztéssel, újabb
gyarapodással – és természetesen a borral. Mint más, sváb gyökerű család, 1746-tól
eredeztetik magukat Szekszárdon, mindig volt egy kis ültetvényük, amiről bort is szűrtek.
Ahhoz viszont, hogy két évtizede feltámasszák a családi hagyományokat, kellett a műszaki
cégből származó jövedelem. Idősebb olvasóknak írjuk: ennek a műszaki cégnek köszönhető,
hogy a szavatossági időt rá tudták nyomni a zacskós tejre.
A mai állapot is a korszak leképezése: a családfő egyszerre megsüvegelt borász és egy
komoly középvállalat tulajdonos-ügyvezetője, aki a Bor utcában lévő irodájából rálát a
szomszédos telken működő, folyamatosan fejlődő és bővülő borászatára. Műszaki vonal és a
művész borász miként fér meg egy személyben? A titkot ő tudja igazán. Ami pedig a művész
vénát illeti, gyerekkorában hegedülni tanult, majd sok évvel később, az Omega együttes
tagjaival kialakult barátságból több közös zenélés is kisarjadt, még koncerteken is,
basszusgitárral a kézben.
Az ősi családi területekből nem került tulajdonába egy talpalatnyi sem, az első
birtokra nagyapjától kapott pénzt, aki kikötötte, csak szőlőtelepítésre és présházépítésre
fordíthatja. Napjainkban 37 hektár saját szőlőt művelnek, s mellette még 15 hektárról
vásárolnak termést. Így évente mintegy 300 ezer palack bort értékesítenek, nincsenek
megalomániás terveik. Területeik több dűlőben fekszenek, aminek elsősorban az előnyeit
látja. Bodzásban több mint 10 hektárral rendelkeznek, Alsónánán 5 hektárt, Görögszóban két
tagban 15 illetve 2 hektárt, kisebb ültetvényt a Porkoláb völgyben művelnek.
Mint a legtöbb szekszárdi, fontosnak tartják a kadarkát, a Bor utcával szomszédos
Palánki hegyen 110 éves tőkék kacsintanak vissza. Legnagyobb felületen kékfrankost
termesztenek, s ezt követi a cabernet franc és a merlot. Szekszárd igazi arcát a kadarkán, a
kékfrankoson, és a bikavérek keresztül tudják megmutatni. Eszterbauer János szívéhez ezek a
borok állnak közel. Kevés fehérszőlővel, ottonel muskotállyal, olaszrizlinggel és rajnai
rizlinggel is foglalkoznak.
Boraikkal elsősorban Szekszárd igazi arcát szeretnék megmutatni. A kedves, jóliható
stílust, ami a borvidéket jellemzi. Legömbölyödött vörösök, akár az itteni dombok,
gyümölcsös jelleggel, szép savakkal. Ugyanakkor szereti, ha egy bornak teste is van, s ha egy
icipicit érezni benne a hordót. Egy nagytestű, robosztus, magas extrakttal rendelkező bor be
tudja integrálni a fát. Csak második fejtés után, tisztán – márciusnál előbb soha – kerül
hordóba a bor. Ott viszont már alig képződik seprő, s egy évig nem nyúlnak hozzá, nem
fejtenek, legfeljebb utántöltenek, illetve figyelik a kénszintet. Eszterbauer János nem
szeretne a borászatból vegyi üzemet formálni, a természetes borkészítés híve.
Szekszárd a hazája, az élete. Ezt a szellemiséget sikerült a gyerekekbe is beplántálni,
egyiknek sem jut eszébe, hogy máshol rakjon fészket. Ildikó lánya – a Heimann fiú révén –
János unokáját neveli, a 11. generációt képviselve már beilleszkedett a borászatba, Kata
végzett agrármérnökként jött vissza dolgozni. A nagyobbik fiú a műszaki vállalkozásban áll
helyt, míg a legkisebb lány műszaki tanulmányokat folytat.
A bor stílusát János irányításával a családi tanács határozza meg.
Vendéglátás. Csak előzetes bejelentkezés alapján fogadnak vendégeket, mert
fontosnak tartják, hogy a vendégeket a család egyik tagja fogadja és a borkóstolót is minden
esetben ők tartják.
Borkóstolás. A kóstolni kívánt borokat és az étel csomagot személyre szabottan
választhatják ki az érdeklődők.
Szállás. A 8 fős apartman ugyan nem tud minden csoportnak maradéktalanul szállást
adni, de a közelben (pár perc sétára) található több színvonalas szálláshely is, például a Sió
Motel vagy a Szép Kert Vendégház.
