Világos koncepció, kézben tartott irány, rend és rutin. Ezek a Garamvári Szőlőbirtoknak, s
személyesen a 2006-ban megválasztott Év Bortermelőjének, Garamvárí Vencelnek a
jellemzői. A példásan gondozott 71 hektáros balatonlellei birtok és a minden igényt kielégítő
borászati központ egy tizenhét éve tartó folyamatos fejlődés eredménye, de közel sem a
végállomás. A családi vállalkozás a rendszerváltáskor Vinárium néven borkereskedéssel,
újonnan indult kis borászatok piacra segítésével indult, miután a már akkor rutinos bor- és
pezsgőkészítőnek számító Garamvári a Hungarovin privatizációjával kapcsolatos vita miatt
cégétől búcsút vett.
Az egykori direktor nem elégedett meg a borkereskedéssel. Garamvári 1993-tól a Szent
Donatus pincészet megalapításával már szőlőtermesztéssel és borászattal is foglalkozott
Balatonlellén. A kezdetekkor még hét tagja volt ennek a pincészetnek, majd a Garamvári
család fokozatosan megszerezte az operatív irányításhoz szükséges többségi üzletrészeket
(91%). Teljessé akkor vált a vállalkozás, amikor 1996-ban megvásárolták a volt Palugyai
pincét Budafokon és Château Vincent név alatt elkezdték a hagyományos champagne-
módszerek szerinti pezsgőkészítést is. Szabadjon megjegyezni: e pezsgőcsalád nem a
szegények itala, hanem az ínyenceké.
A lellei birtokot a város központjában lévő körforgalomból délre, majd a városházánál jobbra
fordulva, a Kishegy táblát követve lehet megtalálni. A pincészet 40-60 vendég fogadására
képes – előzetes bejelentkezés alapján. A budafoki központban 80-100 vendég számára
állítanak össze fehér-, és vörösborokból, valamint pezsgőből álló tételsort. A lellei birtokon is
minden forgalmi bor és pezsgő megkóstolható, a vinotékában megvásárolható. A
borkorcsolyák választéka igen széles.
Meglepő, hogy a szőlők mellett, igen jó fekvésű területeken kukoricát is termelnek itt.
„Természetesen bővíteni szeretném a birtokot. Korábban is kukoricaföldeket vásároltunk, s
egyáltalán nem vagyok kétségbe esve azon, hogy most ez a növényi kultúra is jelen van. A
kukorica jól művelt talajszerkezetet hagy maga után” – mondja a sokat látott ember
bölcsességével.
A Szent Donatus helyét maga Garamvári választotta ki. „1993-ban egy nullkilométeres üzem
volt itt. Egy szakadt téesz-majorban kezdtük el” – mutat rá arra, hogy a zöldmezős
beruházáshoz volt mit bontani és átépíteni is. A mai pincészet épp olyan, amilyennek lennie
kell.
„Szinte minden nap érkezik bejelentett csoport, és sokan ugranak be hozzánk vásárolni. A
helyben történt értékesítést nagyon fontosnak tartom. Egyrészt jót tesz a likviditásnak,
másrészt nyomot tudunk hagyni a vendégben, ha szép környezetben jó borokat kóstolhat.”
Garamvári termékpalettája a lehető legszélesebb, és minden más borászattól jól
megkülönböztethető. A dél-balatoni fajták mindegyikéből készül itt bor.
És hát a pezsgő. Igaz ugyan, hogy a kertészeti és borászati képzés része a pezsgőgyártás
néhány alapismerete, de a pezsgőkészítést csak hosszú évek tapasztalatával, a gyártás
közvetlen közelében lehet megtanulni. Az évi mintegy 100 000 palack pezsgő mindegyike
mögött ott van ez a szaktudás. A palackos erjesztés gondossága, a technológiai fegyelem, a
több hónapos (olykor három éves) érlelés, a precíz seprőtlenítés, és a ház titkaként kezelt likőr
– minden elem azért van, hogy poharunkba kellemes ivású, elegánsan gyöngyöző ünnepi ital
kerüljön.
2006 nagy éve volt a pincészetnek. Az Év Bortermelője díj mellett az Év Pincészete díj is
kijárt.
Gyümölcsösség, jó ihatóság, zamatgazdagság, fajtajelleg, valamint szakértelem és sok munka
a siker receptje.
