Nyakas Pince

Szerző: | 2023. június 08. | Etyek-Budai borvidék, Felső-Pannon | Címkék:

Az országosan ismert és a fogyasztók körében közkedvelt Nyakas Pince története egészen az
1960-as évekig nyúlik vissza. Az ekkoriban klasszikusnak számító termelőszövetkezeti formában folyt
a növénytermesztés, állattenyésztés és kertészet a Zsámbéki-medence dombos vidékén. A sok
őszibarack és meggy mellett majd 400 hektár szőlőt is termesztettek, aminek a termését a
Hungarovin pezsgőalapnak vásárolta fel. A rendszerváltás hozta fordulat után alakult meg a
Nyakashegy Kft., amely indulásakor tőkeerősnek még nem nevezhette magát. Ezen később jelentős
tőkeemeléssel javítottak, lehetővé téve a társaság életben maradását, hitelképességét, likviditásának
stabilizálását. A piaci helyzet azonban így is válaszút elé állította őket. A Hungarovin magánosítása,
felvásárlásainak megszűnése a feldolgozás nélküli szőlőtermesztést ellehetetlenítette. A
szőlőtermesztés és a többi mezőgazdasági tevékenység egyszerre történő fejlesztése meghaladta a
társaság lehetőségeit. Először az állattenyésztéssel hagytak fel, majd a növénytermesztésüket is
kiszervezték. Maradt a szőlőtermesztés, erre koncentrálták forrásaikat.
„Pálfi Gyula vezette a céget, ő hozta meg a stratégiai döntéseket. Az volt a kérdés, hogy vagy
továbblépünk és feldolgozzuk a szőlőt vagy pedig feladjuk és abbahagyjuk. Gyula álmodta meg a
pincészetet, kijelölte az utat, amihez azóta is tartjuk magunkat. Elhitette velünk, hogy ez a jó út” –
mesél a nagy döntés pillanatairól Körmendi József, a Nyakas Pince jelenlegi vezetője, aki kezdő
kertészmérnökként 1986-ban került szőlészként az akkor még Egyetértés MgTsz-be, és végigélte a
cég történetének minden lépését. Ekkor indultak el egy hosszú úton, amelyben a szervezeti
átalakulások, a folyamatos fejlesztések, és az első 3000 hektoliteres, sóskúti kőből raktott pince
megépítése párhuzamosan történtek. „Ha nem sikerül, legalább alkottunk egy szép pincét” –
emlékszik vissza derűsen az indulás bizonytalanságára József. A szervezeti átalakulásoknak 2008-ban
értek a végére, ekkor jött létre a Nyakas Pince Zrt., amely jelenleg is a pince tulajdonosa. A társaság
kiemelkedő hangsúlyt fektet a szőlészet és a borászat folyamatos fejlesztésére, közép- és hosszútávú
stratégiája nagyrészt erre épül, és hol az agrártámogatási rendszerek keretében, hol önerőből sikerül
ezeket megvalósítani.
A rendszerváltást követően alakultak újra a hegyközségek, formálódtak a borvidékek. A
valamikori Észak-Dunántúli bortermő táj területén létrejött két szervezet, a Budakeszi és a Nyakas
Hegyközség. Vezetőik, Somlai Ferenc, a budakeszi elnök és Körmendi József, a Nyakas hegybírója
kezdeményezték a terület borvidéki rangra emelését. A terület az egykori történelmi Buda-Sashegyi
borvidék peremterülete – valamikor e borvidék része volt Budafok, Németvölgy, János-hegy, Sas-
hegy, Gellért-hegy, Svábhegy, Budaörs és Budakeszi. Önálló borvidék kialakítására nem volt esélyük,
mivel a területek döntő része ingatlanokkal beépült, a szőlők pedig a filoxéravésszel eltűntek.
Ugyanakkor elérték, hogy az Etyeki borvidékhez csatlakozva, az átalakult Etyek-Budai borvidékké,
amelynek Budai körzete magában foglalja a ma is szőlőterületekkel rendelkező Zsámbéki-medencét,
délen egészen Bicskéig, Csabdiig, északon pedig Ürömig, Pilisborosjenőig, Budakalászig nyúlva. A
Budai körzet központja a legnagyobb szőlőterülettel rendelkező Budajenő és Tök, itt az ültetvényeket
a Nyakas Pince műveli.
A Nyakas Pince indulásának szakmai feltételeit Malya Ernő teremtette meg. Szigetcsépről
érkezett Tökre, ahol a társaság biztosította a technológiai feltételeket az elképzeléseihez. Malya Ernő
a Kertészeti Egyetemen tanította és élharcosa, legjobb ismerője volt Magyarországon a reduktív
technológiának, amit a Nyakas Pincében a legmagasabb színvonalon tudott megvalósítani. 2002-ben
elnyerte munkásságáért az Év bortermelője címet. A társaság értékrendjét is ő határozta meg, amely

a mai napig útmutatóul szolgál a pincének: „Mindennemű fejlesztést csak az induláskor megszabott
feltételekkel szabad végrehajtani. Ennek lényege egy emberi léptékű, kézműves borászat létrehozása,
amelynek egyetlen kritériuma a minőség.” Malya Ernő körül létrejött egy szakmai csapat, akik a
növekedés ellenére is családias hangulatúnak megmaradt cégnél 25 éve viszik a szőlészeti-borászati
munkákat. Közülük került ki a generációváltás jegyében az egyik tanítvány, Nyúlné Dr. Pühra Beáta, a
Nyakas Pince főborásza.
A kínálat kialakítása, letisztulása hosszú évekig tartott, akárcsak a szőlőtermesztésük mai
formájának létrehozása. A terület először jelentősen csökkent, az idős, kedvezőtlen fekvésű és fajtájú
területektől megváltak. 125 hektár volt a mélypont, az új telepítések már a borászat céljainak
megfelelő fajtaszerkezettel, új, kíváló termőhelyeken valósultak meg. Folyamatos az ültetvények
megújítása.
„Tökön, így utólag visszatekintve, nem is volt olyan nagy merészség szakmailag a borászati
átállás, hiszen tudtuk, hogy jó minőségű alapanyag van a kezünkben” – mondja Körmendi József a
hely kiváló adottságairól. Bár itt korábban csak pezsgőalapot termesztettek, de tudták, hogy a meszes
alapkőzet által meghatározott terroir alkalmas az illatos, szép savakkal rendelkező minőségi
fehérboroknak.
Ötezer palackkal indultak, s a piaci tendenciák kedveztek számukra. Divatba jöttek a könnyű,
reduktív borok, amelyek készítésében a Nyakas a kezdetektől élen járt. A fogyasztók megkedvelték a
jó ár-érték arányú, megbízható, kiváló minőségű borokat. „Mennyiségben kellett növekednünk, hogy
a nagyobb kereskedőket, áruházláncokat is el tudjuk látni” – mutat rá a fejlődés fontos lépésére a
cégvezető. Erre az útra rálépve jutottak el a jelenlegi évi 1 300 000 palackig, amelyet szinte kizárólag
saját területükön termelt szőlőkből készítenek, immár 188 hektáros birtokukról.
A telepítési terveket, a fajtaszerkezetet, a művelésmódot saját szakembereik határozzák meg,
és valamennyi munkafolyamatot a metszéstől a betakarításig szintén maguk irányítják. A cégvezető
külön kiemelte: „Számunkra nagyon fontos a környezettudatos szőlőtermelés! Már most is mintegy
90 hektáron integrált szőlőművelést folytatunk, nemsokára pedig bio művelésből származó borokkal
is jelentkezünk majd.” Bea, a főborász ezt így fogalmazta meg: „A Nyakas borok titka: az évtizedes
szőlészeti-borászati szakmai tapasztalatban és a helyi emberek önfeláldozó munkájában rejlik.”
Ismertségüket, népszerűségüket növelte a nemzetközi sikerek érkezése. 2002-ben a londoni
International Wine Challange Borversenyen Budai Sauvignon blanc-juk egyedüli magyar borként
kapott aranyérmet, majd a további években is hasonló, nemzetközi díjak érkeztek a versenyről. Ekkor
úgy tűnt, a sauvignon blanc lesz a pince zászlósbora. „Majdnem kivágtuk az irsait, ami most eltart
minket. Az irsai olivért a reduktív technológia mentette meg” – mondja a kínálat alakulásának egyik
meghatározó pontjáról a társaság vezetője. Ma már a Nyakasról a borfogyasztóknak az irsai olivér és
a chardonnay jut elsőre az eszébe, s nem véletlenül. Ebből a két fajtából készül a legnagyobb
mennyiség a pincében, mindkettőből 60 hektár terem a birtokon. „A chardonnay nagyon megbízható
termékünk. Egy angol bíráló a maximális 100 pontot adta a 2008-as évjáratú borunkra. 2015-ben a
Chardonnay Világbajnokságon – a magyarországi pincészetek közül elsőként – a top tízben
végeztünk” – meséli a bor sikereit a cégvezető. Sauvignon blanc-juk bár nem lett zászlóshajó, de
stabil, állandó tagja a Nyakas Pince illatos, könnyű fehérborainak. Szürkebarátjuk pinot gris néven
került forgalomba, a köztudatban lévő félédes szürkebarát helyett egy elegáns, gyümölcsös, gazdag
ízvilágú bort kóstolhatunk meg. Népszerű cuvée-jük a Don Olivér, ahogy a nevéből talán kitalálhatjuk,
a két húzótermékük, a chardonnay és az irsai olivér házasítása. A borpárosban a chardonnay adja a
teltséget, az irsai pedig az izgalmas illatokat. Az elmúlt években a legsikeresebb boruk az Aligvárom.
Az igazi zamat- és illatbomba egy töki pincesorról kapta a nevét, ötféle fehérboruk házasításából
született: chardonnay, irosai olivér, rizlingszilváni, sauvignon blanc, szürkebarát az összetevője.

„Itt soha nem lesz vörösbor, ezt mondtam húsz éve” – idézi fel Körmendi József. „Az időjárás
változása megcáfolt, idén először lesz vörösborunk, egy könnyű kékfrankos” – jelenti be a pince
korszakos lépését. A török idők után a környéken kékszőlők voltak, a kékfrankos terjedt el, s ez
működik most is. Immár 25 hektár felett művelnek kékszőlőt a Nyakas ültetvényein. Ezeken kadarkát,
merlot-t, pinot noir-t is tartanak a kékfrankos mellett, amelyekből egy gyümölcsös, könnyű rozé
küvét készítenek. A Nyakas Rosé így négyféle fajtából egy komplex ízvilágot tud megmutatni, málnás,
cseresznyés, fűszeres jegyekkel. Népszerűségét az évi 130 000 palack jelzi.
A pince prémium kategóriás terméke a Menádok borcsalád. A Nyakas-hegy tetején találtak
egy, a Menádokról szóló relikviát, amely a borcsalád nevét adta, s amely egyébként is kapcsolódik az
ókori mitológiában a bor istenéhez. A címkéken is megjelenő bacchánsnők jelenleg négy különleges
terméket rejtenek. A Menádok Rajnai Rizling egy maradék cukros félédes fehérbor, késői szüretelésű,
30%-ban töppedt szőlőből készül. A Menádok Budai Chardonnay félszáraz, három hónapos fahordós
érlelésű, „sur lie” és „battonage” technológiával készül, amely a seprőn tartást és a finom seprő
kevertetését jelenti. A késői szüret révén az érett gyümölcsös, maradék cukros jegyek dominálnak. A
Menádok Budai Pinot Gris száraz fehérbor, egy hónapig kapott fahordós érlelést. A Menádok Budai
Sauvignon Blanc félédes, karakteres savakkal, illatában a túlérett gyümölcsök, és ízében is az érett
gyümölcsök kavalkádja jelenik meg.
Az előttük álló kihívásokról szólva megkerülhetetlen a munkaerőhiány tartóssága, szinte
lehetetlen az emberi erőforrás előteremtése, hangsúlyozza az egyik fő problémát a pince vezetője.
Nagyobb értékesítési gondjaik nincsenek, újabb termékeiket, a vörösborukat, a hamarosan piacra
kerülő kékfrankos rozéjukat és a Menádok termékcsaládot szeretnék bevezetni, ismertté tenni a
piacon. S készülnek a pezsgőgyártásra, amely egyelőre a tervezés szakaszában jár. „Csak a Nyakas
nevéhez méltó színvonalat szabad kihozni” – mondja a temékbővítés következő lépcsőjéről József.
A Nyakas Pincében a kezdetektől megvan a folyamatosság, az alapelvek, az értékrend nem
változott. „Nagyon jó, régi csapat dolgozik nálunk, s közben zajlik egy generációváltás. Én voltam a
fiatal mérnök, amikor idekerültem 1986-ban, most pedig én vagyok a korelnök” – konstatálja a
helyzetet Körmendi József. S ha szétnézünk, valóban a cég minden területén látható amiről beszél, a
szőlőműveléstől, a borászaton át a pénzügyekig. Nyúlné Dr. Pühra Beáta boraival sorra nyeri a
versenyeket, magas szinten viszi tovább mestere, Malya Ernő irányvonalát. Három gyerek nevelése
mellett kitanulta a pálinkafőzés mesterségét. Mostanság a pezsgőkészítés gondolata foglalkoztatja…
Pálfi Gyulának már a lánya tartja kézben a cég pénzügyeit, fia a palackozó üzem vezetője. A szőlőben
pedig egy másik régi tulajdonos fia, László Attila irányítja a munkát.
Ha sétálunk a töki majorságban, hátratekintve egy lovardát látunk. A ló és a lovarda
olyannyira meghatározó volt Tökön, hogy a Nyakas borok címkéinek jellegzetes lófej figurája maradt
a hirdetője a falu nevezetességének.

Bihari Zoltán

(In: A nagy borkönyv, Nemzeti Értékek Könyvkiadó, 2019. Szerkesztette: Dlusztus Imre.)

<a href="https://elitbor.hu/szerzo/nqv-admin/" target="_self">Elitbor</a>

Elitbor

(bemutatkozó szöveg feltöltés alatt)

Legfrisebb bejegyzések

Nemzeti Értékek Könyvkiadó
Kebtanoda kutyasport egyesület
Patikák és patikusok