Ludányi Gábor családjának egykor két háztájinyi területe volt a
gyöngyöstarjáni Puttonos dűlőben. Ő 2006-ban elkezdett újabbakat vásárolni, amelyeket
2012-ben ültettek be. A talaj itt meszes, vulkanikus, ehhez igazították a fajtákat. Ludányi
Gábor fiatal kora ellenére tudja, hogy az öreg tőkéket becsülni kell, mert minél idősebb a
tőke, annál értékesebb a bora. Az újak csak 20-30 év múlva mutatják meg igazán, mit
tudnak. „Minél mélyebben van a szőlő gyökere, annál jobbak az eredmények”- rögzíti a régi
fölismerést. Kérdésemre, hogy mindig is szőlész-borász a kart-e lenni, azonnal nemmel
válaszolt.
A főiskolán környezetgazdálkodási agrármérnök diplomát szerzett, de megszerezte a
bor és pezsgőkészítő végzettséget is. „Nem tudom, hogy történt, valószínűleg a gyökerek
rántottak vissza” – mondja nevetve. 13 éve gazdálkodik, 7,5 hektáros a területet, még elbírja
a család. A területen zöldveltelini, szürkebarát, muscat ottonel, kékfrankos illetve
chardonnay fajták teremnek. Az édesapjával és az öccsével, Zolival metszik meg a szőlőt, ők
gondoskodnak a talajművelésről, növényvédelemről, az édesanyjával pedig a zöldmunkákat,
hajtásválogatást végzik. „Ez a művelet nagyon fontos, géppel nem helyettesíthető, ezzel
lehet beállítani a terméskorlátozást és a szőlő formáját. Géppel csak csonkázunk,
talajművelést végzünk, de annál is ott kell lenni, mert a gép nem lát mindent.” Megtudom,
hogy a családi vállalkozásból a felesége, Réka is kiveszi a részét. „Mindenben támogat, segít,
ötletel és ő az egyik legnagyobb kritikusa a boroknak. Az ő hatására kezdtem el palackozni a
kékfrankos rozét.”
A nemzetközi borversenyek sorából kiemeli a Dunaszerdahelyen arany érmet nyert
2017-es évjáratú zöld veltelinit. Ez egyfajta visszaigazolása annak, hogy jól csinálják, amit
csinálnak, tartják is a szintet évről évre. S erről a fajtáról áradozik a borászati szaksajtó is.
Elsősorban Budapestre és Debrecenbe, borbárokba kerülnek a borok. Ludányi Gábor
azt mondja, amit csinál, nem szakma, hanem életforma. „Benne van a vérünkben, sok
generációra visszatekintve bele nőttünk, s együtt élünk a borral, a szőlővel. Áldásnak tartom
azt, amit csinálhatok. Visszahúzott a termőföld, és ebben sikerült megtalálni az örömömet, a
számításomat.” A mellettünk lévő ültetvényre mutat: „ez az idén vált termővé. Innen rálátok
a szülőfalumra, amely él, s mi együtt élünk a természettel. Itt meg tud nyugodni az ember
lelke. Az enyém mindenképp.”
SKR olvasható a zöld veltelinin, amiből kétféle tétel is készül: egy piacos és egy
krémesebb. „Az anyai nagyapámnak szeretnék vele emléket állítani. A falunak azt a részét,
ahol ő lakott, mindig csak Sikarként emlegettük, ezért nekem ő volt a sikari papó. Imádta a
szőlőt, lényegében kint élt a hegyen, hajnalban kelt, kakasszóra, délben pihent egy kicsit a fa
árnyékában, aztán folytatta a munkát sötétedésig. A természet és a munka szeretetét tőle
örököltem. Amikor elmúlt nyolcvanéves, mondtuk neki, hogy lassítson egy kicsit, de ő mindig
azt mondta, hogy ha nem dolgozhat, akkor minek élni. Nyolcvankettő volt, amikor itthagyott
bennünket. Ha ránézel a címkére, az SKR betűkből akár a „siker” szó is eszedbe juthat, és
nem tagadom, örülnék, ha sikeres lenne ez a bor” – magyarázta Szabó Editnek a
Borsmentában.
Borkóstoló. Óvatosan a bejelentkezéssel! Gyöngyöstarjánban 2300 lakosból 450-nek
Ludányi a neve, és négy Ludányinak van borászata. Aki a legendás zöld veltelini nyomába
ered, Gobrit keresse. Gobri Ludányi Gábor beceneve. 15 embert tud leültetni az egyik
présházában.
Vendéglátás. „Néha kérik, hogy legyen valami harapnivaló is a borok mellé. Olyankor
a környékbeli termelőktől vásárolok disznóságokat, sajtot, zöldségkrémet, házi kenyeret.
Elég nagy a sikere.”
Szállás. Gyöngyösön és környékén számos jó szálláshely várja a borturistákat.
