A borbíró a népi közigazgatás egyik tekintélyes alakja volt, választott képviselőként a bor (továbbá pálinka és sör) kimérését, kocsmáltatását ellenőrizte. Nevezték borlátónak, bormesternek, bortisztnek és borvetőnek is. A borbíró feladata volt a földesúr vagy a tanács megbízásából a szőlődézsma és a borkereskedelem szabályozása. A borbíró minőségellenőrként is tevékenykedett, ügyelt a bor hírnevére. Ehhez minden hordóból mintát vett vagy kapott. Érzékszervi vizsgálattal döntött arról, hogy forgalomba hozható-e az adott tétel. A borbíró így előképe a mai borbíráknak, akik képzett és gyakorlott borszakemberekként pontozással mondanak véleményt a borversenyekre benevezett nedűkről.
A borbíró beosztottja volt az akolómester, a hordók és kádak űrtartalmának hitelesítője, aki a sokféle űrmérték egységes átszámításával és a tételek nyilvántartásával támogatta a vámszedést.
