Bezerics Csabáék Cserszegtomaj és Pogányvár dűlőiben több mint 30
hektáron termesztenek szőlőt. Fehérboráról ismert a vidék, ám ez nem jelenti azt, hogy ne
lehetne jóféle vörössel is előrukkolni. Palackjaik között minden borkedvelő megtalálhatja a
maga kedvencét, legyen szó könnyű fehérborról, rozéról, kései szüretelésű különlegességről
vagy éppen testes vörösborról. „Tanárom volt Bakonyi Karcsi bácsi, sokat tanultam tőle, ő
mondogatta: az a meghatározó, hogy jól érzi magát a szőlő vagy sem. Meg kell találnunk a
terroirnak, vagyis az adott klímának, talajnak, tehát a szőlőt körülvevő környezetnek
megfelelő fajtát” – magyarázza a gazda, hogy miért is léptek el a hagyományosan fehérboros
vidéken a kékszőlők felé.
Bezerics Csaba is vallja, hogy a balatoni borosgazdák nem öröklik a szőlőbirtokot,
hanem előlegbe kapják az utódaiktól. Épp ezért egyre többet tesz a biodinamikus
gazdálkodásért. Borai többsége érett vagy túlérett szőlőre épít, s noha a technológia
megengedné, nem csábul el a könnyedebb irányba. Cserszegije, sauvignon blanc-ja is inkább
a testesség, vajasság tengelyen mozog, így nem meglepő, hogy furmintja is a játékosság
helyett a komoly kiállásra szavaz.
Bezerics Csaba egyértelműen küldetéses borász és igaz zalai. Ezért is került e
könyvben a Zalai borvidékhez. Mellényén Zala vármegye legrégebbi címerével a hazai táj,
valamint a szőlőnövény iránti rajongással és európai nyitottsággal ült közénk beszélgetni
nemrég egy borkóstolón. Az est „szabályosan” egy cserszegivel kezdődött volna, de beelőzte
egy kékfrankos alapú rozé, ami némi meglepetésemre egy pici (kettő grammnyi) visszamaradt
cukrot tartalmazott. „Miért ilyen?” „Mert így szeretem. Naponta ezt iszom” – hangzott a
válasz a bacchus-i alkatú, de naponta úszni járó borásztól.
Össze is vetettük az ivóbort a cserszegivel, ami teljes beérés mellett készült, hogy
kapjon savat is, testet is. Komoly virágcsokor komoly szándékú férfi kezéből. A furmintról
örömmel hallgattam vendégünk érvelését arról, hogy ez a legteljesebb magyar fajta. Ez a tétel
egyszerre volt zamatos, fűszeres és krémes. A furmint valaha a legelterjedtebb szőlőfajta volt,
aztán „visszaszorult” Hegyaljára, holott mindenütt jól érzi magát.
Nem untatom az olvasót a hosszú tételsor minden darabjával, mert nem is ez a lényeg.
Hanem a magabiztos szaktudás. Az, hogy Bezerics Csaba minden egyes bora élmény. Hogy
minden a helyén van. A cserszegijéből például külön tanulmánykötet születhetne, mivel
annyiféleképpen szólaltatja meg.
„A cserszegi nem hétköznapi fajta” – vonja le a következtetést Bezerics Csaba.
Aki nem hétköznapi borász.
Borkóstoló. Ha azt kérné a vendég, hogy húsz friss tételt kóstolna, nem okozna
fejfájást Bezerics Csabának, de a széles szortimentből emlékezetes szeletkéket, 6-8 tételes
összefoglalókat is érdemes kérni. Legfeljebb visszatérnek a borisszák. Bejelentkezés
szükséges.
Étkezés. A borász hidegtálakkal tudja fogadni a vendégeket. Nagy csoportokat is
fogadnak. Sajátos módon a család gasztronómiai érzékét Dániel, azaz Bezerics Dani mutatja
be a fővárosi kulthelyen, az általa gründolt Palettában. Aki előzetes minőségi kontroll alapján
indulna el Zalába, itt megkóstolhatja apa-fia borait és étkeit.
Szállás. Rengeteg szállás van a környéken. A borászat a Klub Dobogóval van
együttműködésben.
