A nagy tó nyugati csücskében, Balatonberényben ezer esztendeje művelik a szőlőt.
Emblematikus hely ez, mivel Hamvas Béla itt írta meg A bor filozófiája című filozófikus
esszéjét. Egy részlet: „Most az egyik legszebb bormeditációmról szeretnék beszélni. A
berényi kertek között történt, a pince mellett, a nagy diófa alatt ültem a kőpadon, és
kiláttam a tóra. Szemben a Badacsony, a Gulács, a révfülöpi dombok és Szigliget. Forró
délután volt. Egész délelőtt fürödtem, aztán ebédeltem, és kis pihenés után kijöttem ide
olvasni. De a könyv mellettem feküdt érintetlen, és csak bámultam a nyarat. A tőkéken a
szőlő már érlelődött. Ez rizling. Az ott szilváni. Amaz otelló. Burgundi, mézes fehér, portói,
milyen különös, gondoltam akkor, hogy ez a sok inkognitó jelenés, ez mind Egy, de értéke
éppen abban van, hogy mindegyik csak utánozhatatlanul önmaga, és semmi más. A szőlők és
a borok olyanok, mint a drágakövek. Az egyetlen Egy jelenései. De mindegyik az Egynek más
és más spirituális esszenciája.”
A balatonberényi szőlőhegy legrégebbi része az Öregbokros néven ismert terület, ami
a község keleti határában, a keresztúri szőlőhegy mellett fekszik. Itt laza láncolatban, az út
mentén elszórtan sorjázik mintegy száz présház, többségük jó állapotban. Ez ma már
műemlék pincesor, bár inkább szőlőhegynek nevezném, mivel nem egymás mellé építették a
présházakat. A lényeg viszont az, hogy jól járható, kerékpárral is megtehető, lágy ívű út vezet
itt el.
A műemlék pincesor présházainak építése a 18. század végén kezdődött. A falakat a
Bokrosi-domb agyagából készítették, a tetők befedéséhez nemcsak balatoni, hanem
a Nagyberekből származó nádat is felhasználtak. Bár néhány présház leégett a II. világháború
idején, sok pedig az elhanyagoltság miatt pusztult el, ma is csodálatos látványt nyújt az itt-ott
lakóházzá átalakított présházak együttese.
Külön érdeme a példamutatóan gondozott szőlőhegynek, hogy a borúton több kiváló
minőségű táblán mutatják be Hamvas Béla életművét.
