Hangsúly | 2021.07.16.

Nyár van, villámló meleg 2. Font

Nyár van, villámló meleg 2. Font Fonték éremesőben

2021.07.16. Ilyenkor a pincébe menekül az ember. Laptop, bor, pohár. Elindulnak a gondolatatok. Dlusztus Imre minisorozata     

Hopp egy hűs kövidinka. Kiváló önmagában, azután nagyfröccsben, kisfröccsben és hosszúlépésben is. Jól lehűtve a mindennapok itala, jól áll a délelőtthöz, az ebédhez, a koradélutáni szunyókáláshoz (előtte és utána), az estébe nyúló munkához, a tücsökzenés éjszakához. A finom virágillat, a kedves savak játéka, a pici kesernye, a jó ihatóság miatt válhat kedvenccé.

Anno a családom termelte, így van közvetlen tapasztalatom. Apám, bátyám Károly, így a közösen ünnepelt (november 4-5.) névnapunkon határoztuk el a szüret idejét. Igen, az ősz végére beliluló, rothadásra nem érzékeny kövidinka gyönyörűen be tud érni, és akár húsz fölötti cukorfokot is képes adni. Annak idején az öreg mórahalmi gazdák körbeállták a fokolót és minden évben cifra káromkodások közepette, olykor a kucsmát is a földhöz vágva panaszolták, hogy „neköm jó ha kigyün tizenhatra, a tanár bácsinak mög az idén is huszonëggyes”, azaz 21 mustfokos. De volt 23-as is. Persze az öregek leszedték egy hónappal korábban, mert az volt a szokás.

A hagyomány nem mindig jó dolog, még a paraszti világban sem. Sopronban évszázadokon keresztül az őszi hidegek előtt leszedték a kékfrankost, jó lelkű ember menekült is a durva savszerkezetű ital elől. A soproniak meg büszkék voltak arra, hogy ha kilöttyentik, fölmarja a követ. Hajóson a takarékosság jegyében a legtöbb pincében a nagypapától örökölt hordót használták, abból kínálták egymást, azt itta az egész falu. Persze, hogy elhitték, az a brettes (lóhúgy szagú) valami az etalon. A homokon a „megmondtuk, hogy ekkor lesz a szüret” elvárása érvényesült a paraszti gazdaságokban, csak mi tanári gazdaság voltunk, bent a faluban, szélvédett kis homokbuckán, a napközis konyha mellett, így édesapám jövet-menet ellenőrizhette.

Mórahalmon a ’90-es évek elején Somodi Sándor mint a pincészet vezetője csodaszép kövidinkákat készített. Ezekben még tűz is volt, sőt teltség is a sima ihatóság, a lendület mellett. Ugyanolyan szép volt, mint a miénk. Ma már többen jönnek ki szép kövidinkával (Soltvadkert: Font, Lantos, Galántai, Imrehegy: Béla, Kiskőrös: Vass, Kecskemét: Dimenzió, Csátalja: Naphegy, Hajdujárás: Maurer)      

Franciaországban, a Citadelles du Vin nemzetközi borversenyen 2018-ban sokak számára meglepő, de a hozzáértők körében már-már természetes siker koronázta a soltvadkerti Font Pincészet 2017-es kövidinka borát, melyet aranyéremre érdemesnek talált a zsűri. Én most a 2020-as, Font-féle kövidinkát kortyolom, hozzáteszem, hogy ez a feleségem kedvenc bora. Ezt kortyolja fűnyíráshoz és teregetéshez is, év közben dolgozatokat javít a segítségével. Nagyon jó asszony!

Nem árt az átlagosnál nagyobb figyelmet szentelni a kövidinka sikerére, mert idehaza kettős tendencia figyelhető meg még mindig: miközben egyre több alföldi borászat  készít egészen figyelemre méltó kövidinkát, s ezáltal újrateremt egy elfeledett hungarikumot, a másik oldalon tartja magát a slendrián, tapasztalat nélküli lenézés.

A múlt rendszerben meggyalázott kövidinka kiváló termelési biztonságú szőlőfajta. Késői érésű, rendszerint október második felében szüretelik, nem ritkán kisebb fagyok és lombhullás után. Ültetvényeit az őszi fagy gyakran megperzseli, ilyenkor az elvékonyodott bogyók a cukortartalmukat koncentrálják, 18-22 mustfokot adnak. A kövidinka ellenálló és alkalmazkodóképessége igen jó, talajban sem válogat, zöldmunka igénye kicsi, a téli, tavaszi fagyok után jól regenerálódik. Bora könnyed, lágy, kellemes zamatú, gyógynövényes, csalános, gyümölcsös illattal, friss, szomjoltó, vidám íz világgal.

„A kövidinka az a szőlő, amit valószínűleg sosem ér majd el holmi reneszánsz” – írta a Gault&Millau 2013-ban. Elfogadjuk a bocsánatkérést.

Dlusztus Imre

Hozzászólások

Jelenleg még nem szólt hozzá senki ehhez a cikkhez. Legyen Ön az első hozzászóló és ossza meg velünk a véleményét!

+ Új hozzászólás