Nyár van, villámló meleg 10. Günzer Zoltán



2021.07.18. Ilyenkor a pincébe menekül az ember. Laptop, bor, pohár. Elindulnak a gondolatatok. Dlusztus Imre minisorozata
Negyed évszázada kóstolom Günzer Zoltán borait. A gimnáziumban volt nekem egy nagyszerű énektanárom, Szécsi József. Ő mondta, hogy ha egy hat-hét éves magyar gyerek kézbe veszi a hegedűt, legföljebb nyikorogni tud vele. De ha egy ilyen korú cigánygyerek ráfog, azonnal tiszta hangot húz. Nos, Günzer Zoltán ilyen cigánygyerek, elsőre jól fogta meg a hangot. Régi, Oportó utcai présházában leptem meg először. Nem nagyon ért rám, kitöltötte a bort, és szaladt, épp jött be a szőlő. Én meg elképedve nézegettem a borait. Két-három évente betértem hozzá kóstolni, és meg voltam győződve arról, hogy a villányi nagy ötös mögött jól kirajzolható a második nagy ötös (Jekl, Günzer Tamás, Günzer Zoltán, Malatinszky, Riczu, Vylyan, Mayer, Szemes – hogy ez nyolc? Hm.) Azután jött az Agancsos, Maul, Lelovits, Koch, nem is matekozok tovább. Évekkel később a budavári borfesztiválon olyan gyönyörű, telt, izgalmas, fűszeres kadarkát kóstoltam tőle (2009-es évjárat), hogy leültem az árnyékba meditálni.
Günzer Zoltán a bátyjával már tizenévesen pincemunkát végzett palkonyai pincéjükben. 1990-ben telepítette első ültetvényét, cabernet sauvignont és kékoportót. Az utóbbi 15 hektós ászokhordóba került, irgalmatlanul jó bor lett. Az első sauvignont Seguin Moreau hordóba rakta 18 hónapra. Két év múlva aranyérmet hozott el a Vinagóráról.
Mondom, elsőre jól fogta meg a hangszert.
Jelenleg még nem szólt hozzá senki ehhez a cikkhez. Legyen Ön az első hozzászóló és ossza meg velünk a véleményét!