Hír | 2011.12.05.

Mindig lépni kell

Mindig lépni kell Maurer Oszkár
2011.12.05. Maurer Oszkárnak nem Márton nap a műfaja.

?2011-ben a hőség szélsőségessé tette az évjáratot, ez mégsem okozott gondot a Szabadkai borvidéken. Való igaz, hogy a fiatal ültetvények kissé rosszabból viselték ezt az időjárást, de a matuzsálemi tőkék szépen muzsikáltak. Lehetőség volt kései szüretek készítésére is, hiszen az itteni talaj jó vízgazdálkodó tulajdonsággal is bír. A mézes fehér, a bakator, szerémi zöld, kövidinka kapcsán ezekről a fajtákról mind tudni kell, hogy jól ellenálló fajták, tápanyag hiányban pedig nem volt részük. Az idei évjárat reményeim szerint azt fogja igazolni, hogy egyes, mára elfeledett szőlőfajtáink megfelelő alternatívát jelentenek a minőségi versenyben, az elterjedt világfajtákkal szemben? ? értékelt az Elitbor számára Maurer Oszkár, aki két borvidéken, a Szabadkain és a Szerémin is szorgosan gondoskodik a hungarikum fajtákról.

A szerémi szőlőkről jut eszünkbe, hogy most fordult termőre a Királyi-dűlő. Ebből a történelmi dűlőből anno még a királyok asztalára került a bor, innen az elnevezés. Varázslatos, pazar borok születnek erről a vulkanikus területről. A magyar szőlészet-borászat integráns részét képezik a szerémi szőlők, hiszen a török dúlása és a tokaji aszú ?fölfedezése? előtt itt készültek a főúri borok, köztük sok szép természetes édes is. A reneszánsz időkben sok szegedi polgár foglalkozott borkereskedéssel. Előbb csak vásároltak, azután már termesztettek is szőlőt extreneus (külső) birtokon. Innen szállították a bort Budára és az északi, gazdag bányavárosokba.

Maurer Oszkár most az egyetlen magyar (helyesbítek: sváb gyökerű, tehát nagy magyar) borász a Szerémségben.

?A szüreti időpont megválasztása minden évben fontos, ez évben különösen. Az optimális érettség érdekében sokat kell kóstolni, szerintem én több tíz kilogramm szőlőt megettem ebben az időszakban. De sikerült megtalálni a legoptimálisabb időpontot a technológiai érettség idején. Gyümölcsös, elegáns borok születnek a reduktív és az oxidatív technológia között félúton. Idén először készül hat puttonyos aszú sárgamuskotályból, ez azért érdekes, mert nem jellemző a fajtára, de a cukorkoncentráció jó volt. Tavaly csak kései főbort, birtokbort készítettünk belőle.?

Ami a sárgamuskotály cukortartalmát illeti: a Balaton partján és Tokaj-hegyalján is hasonló tapasztalatokat gyűjtöttek. Ez is bizonyítja, hogy extra évjárat volt (lesz) az idei.

?Újborunk még nincs forgalomban és ennek nagyon egyszerű oka van. Azok a borok, amik már ebben az időben a piacon vannak, nagyon komoly borkősav stabilizáláson esnek át. Mi a természetesség hívei vagyunk, a természetes stabilizáció a meghatározó, magától alakuljon ki ez az egyensúly. Márton nap nem a mi műfajunk. Folyamatosan kóstoljuk a borokat és a megfelelő pillanatban fognak a piacra kerülni? ? jelez bizonyos különállást, bár azt már tudtuk, hogy a Maurer borászul egyéni utat (falat) jelent.

?Terjeszkedünk a Krisztus dűlőben. Ez egy annyira meredek terület, hogy szinte négykézláb kell rá felkapaszkodni, a talajművelésről nem is szólva? Természetesen teraszos művelésre tértünk át. Syrah faját telepítünk tavasszal. Ez egy szubmediterrán terület, itt a gránátalma is pirosra érik. Különleges mikroklímája van, döntően kadarka szőlőnk van benne, jövőre fordul termőre. Nálunk a hungarikum fajták aránya 80%, és nem is szeretnénk ezen változtatni, maximum a hungarikumok javára. Itt is 600-700 tőke syrah-ról beszélünk, választékbővítő fajta lesz belőle csupán? ? nyugtat meg bennünket Maurer Oszkár.

?Terveink között szerepel egy új pince építése, mert lassan ott tartunk, hogy minden talpalatnyi területet elfoglalnak a borok. Alig férünk, ez lesz az új kihívásunk.?

 

Riport az azóta megszűnt Magyarság című magazinból:

 

Akár a cövek

Látogatóban a hajdújárási Maurer Oszkárnál

 

Nem messze a homokbuckák határolta Ludasi-tótól, Hajdújáráson a Szarajevó utcában a családi ház mellett lapul meg Maurer Oszkár bortermelő szép, hantolt pincéje. Ezt a pincetípust csak az Alföldön ismerik: a földbe leásnak egy méternyit, a mélyedés fölé boltívet raknak, azt leszigetelik, majd letakarják termőfölddel. Ez is statikai remekmű, akár egy hegyvidéki pince. De itt több réteg rakódik egymásra.

 

Azt mondjuk: Vajdaság, pedig a történelem nem ismerte ezt a földrajzi fogalmat. Mert ahol épp vagyunk, az Észak-Bácska, még akkor is, ha ideát Jánoshalmán ugyanúgy létezik észak-bácskai tudat, mint a homokos, löszös, ősgyepes, nádasos, szeretnivaló, Szerbiába szakadt részeken.

 

Adatközlés sonkával, népdallal, bakatorral

 

Álldogálunk a Szarajevó utcában a megadott helyen. Némi késéssel, de annál jobban megrakott tálakkal érkezik a házigazda. Ahogy elnézzük a sonkákat, túrókat, savanyúságokat, azonnal érezzük, hogy nincs ok a szabadkozásra. Maurer Oszkár térül-fordul, lent ülünk már a pince előterében, de ő még mindig sürgölődik, hogy minden a vendégek kedvére legyen.

?Rakok föl jó kis adatközlős zenét? ? pattan föl újra a lejátszóhoz, és máris halljuk a háttérben az Ökrös Együttest Berecz Andrással, de Maurer is hasonló húrokon és mondatokkal szólal meg. ?Édesapám, Isten nyugosztalja, megitta az én pálinka adagomat is, úgy hogy?? ? és kitölti a Maurer Csaba főzdéjéből való ágyas meggyet. ?Apai ágon németajkú betelepítettek vagyunk, a jugoszláv háborúkor én is mehettem volna Németországba, de a föld hazahúzott, fent kell tartani a status quo-t. Én úgy vagyok vele, kivárom, hátha jön egy olyan rendszer, amelyik szereti a magyart? ? kezd a dolgok közepébe vágva.

Maurer Oszkár családjából többen a németországi biztonságot választották, amikor hirtelen nagyon beborult a soknemzetiségű Jugoszlávia felett. Így közvetlen tapasztalatai vannak arról, hogy milyen a németség sorsa. ?Azt szokták mondani, hogy birka nép a magyar.  Én meg azt mondom: türelmes. Tűrünk és figyelünk. A német nem ilyen. Bűntudatból vagy miért, ki tudja, de tulajdonképpen elveszítette az identitását. A német már egy nemzetközi nemzet. Az iskoláikban fegyelmezett fogyasztókat nevelnek. Mindenki csak önmagával van elfoglalva. Mi még oda tudunk figyelni egymásra? ? mondja lendülettel, átéléssel, a magyarországi magyart alaposan meglepve.

Közben kínálja a helyi kisbolt termékeit: a Sárkány-féle sajtot, a Somogyi-féle lekvárt. ?Errefelé okosabb az állam, mint odaát. Hagyják a gazdát termelni, értékesíteni. A helyi kisbolt egyetlen tétel bevizsgálása után, ha az rendesen be van csomagolva, árusíthatja az itteni termelők portékáját: sonkát, kolbászt, savanyúságot, tejterméket, bármit. Egy-egy termelő átszámítva évi 12 millió forintig adómentesen kereskedhet. Nem hülye a szerb, nem csinál magának fölösleges munkát. Nem is ellenőrzi a kistermelőt, hadd éljen meg, hadd tartsa el a családját. Azt mondja: nem kell, hogy adózzatok, de ne is akarjatok segélyezettek lenni.?

Bakatort kóstolunk, szép, kerek, arányos savszerkezetű, ősi magyar fajtát. Dicsérjük a bort, a gazdát, a földet, ami adta és a múltunkat, amibe ez a különlegesség beleszületett. ?Ez a mi erőnk, a türelem. A németek sokkal kevésbé ellenállók, mint mi. Nekünk nem csak túlélési ösztönünk van, hanem túlélési stratégiánk is. Ki mert volna bejönni ide, Róma és Bizánc közé, ha nem egy magabiztos nemzet? Megmaradtunk szövetségesek nélkül, ellenségektől körülvéve. Ki csinálta ezt meg rajtunk kívül? Akár a cövek, ide vagyunk leverve.?

 

Az élet iskolájában

 

Házigazdánk gyümölcstermesztést és szőlészetet tanult. ?De nem voltam jó tanuló soha. 2,67-tel fejeztem be az általános iskolát. A falu legszegényebb családja voltunk, mi mindig fordítva ültünk a lovon. Ezt hoztam magammal. Gyerekkoromban az iskola helyett édesanyámmal jártam el napi 12 órákat kapálni napszámban. Amikor nagyobbacska lettem, elmentem pincérnek, üzleteltem, próbálkoztam ezzel-azzal, de a bor mindig érdekelt, hiszen belenőttem a szőlőbe. Mivel a foci mellett karatéztam is, ?89-ben besoroztak a jugoszláv néphadseregbe a terrorista-elhárító alakulatba. Még a békeidőben vonultam be, de az egy év háborút és a két hónap makedóniai hadifogságot nem úsztam meg. Rendre utasítottuk az albánokat, hálából túszul ejtettek bennünket. 126 foglyot őriztek a tízezer katonára méretezett Tito marsall laktanyában? ? rajzol egy nagy önéletrajzi ívet a következő bor, a kövidinka fölé.

Ha már borászhoz jöttünk, igaz, a 130 éves kadarka megcsodálására, térjünk ki egy bekezdés erejéig az emlékezetesen szép fehérborokra. Ez a kövidinka például egészen olyan lágy, aromás, behízelgő, amilyenen gyerekkoromban megszerettem a bort. Apám kövidinkája volt ilyen. A szerémi zöld, a mézes fehér és a rizling is jó ivású, tiszta, utóbbi fajtajellegesen ropogós. A bakator-mézes fehér házasításnak van egy kis sós íze, amitől még élénkebb lesz a széles savszerkezete. Kortyintunk, bólintunk: ezért tanultunk meg járni.

?A magyar időkben a Csongrádi borvidékhez tartoztunk, most a Szabadka-Horgosihoz. Ezt a bakatort a dédapánk ültette 1909-ben, ma is terem. A kövidinka 1941-es telepítésű. Nagy múltunk van itt. Dédapám az uradalom agronómusaként és borászaként háromszáz hold szőlőt felügyelt? ? mutat rá egy újabb nézőpontból az erős gyökerekre.

Maurer Oszkár 1994 óta borászkodik hivatásszerűen, de csak másfél éve főállású. Lezárjuk a kóstolás első szakaszát, mert a helyi borok után következnek a szerémiek. A törökdúlás előtt a Szerémségben termettek a messze földön híressé lett, természetes édes borok. A hegy ásványossága mindent meghatároz. Mintha badacsonyi, somlói vagy Káli-medencéből való borokat kóstolnánk: köves, sós, kemény férfiasság keveredik a fajtajelleges gyümölcsösséggel. A rajnai rizling dűlőjének neve külön sort érdemel:

Krisztus.

?Így nevezik a szerbek is. Megjegyzem, én vagyok az egyetlen magyar borász közöttük. Kimegyek a Krisztusba, onnan a Krisztus tornácára és elnézem az én szép szőlőimet. A szerémi Révay család, a lexikonkiadó ősei kaptak itt annak idején a császártól ültetvényeket. Odakerült a Tokajban híressé lett furmint.? Házigazdánk hegyaljai mintára főbornak nevezi ezerjóját, mert a töppedt szőlőszemeket és az ép fürtöket együtt dolgozták föl. Kortyolunk, és azonnal papírra kerül a kóstolási jegyzet: egészen különleges! Jön is a kommentár: ?Fejművelésű a szőlő, a föld folyamatosan párolog, elindul a botrytis, aszúsodnak a szemek.?

 

A szerémi piros-fehér zöld

 

Az olaszrizling megdöbbent. Birsalmasajtos, őszibarackos zamatok, gyümölcsszörpös illatok. A rozé lazac színű, orgonaillatú, bájos. Az 1910-es telepítésű kadarka málnás-meggyes illatokkal hívogat, aztán aszalt íz jegyekkel kényeztet.

Nagyon szép borokat iszunk, tovább mélyülnek a pince igazságai.

?Ez a válság nem a mélypontja a gazdaságnak, hanem a következménye. Még két évtizedet adok a világnak és mindenki rá fog ébredni, hogy a globalizáció és a fogyasztói társadalom tönkre teszi az emberiséget.?

Most az a kadarka következik, amelynek vesszőit 1880-ban ültették el itt, a Ludasi-tó melletti homokban. Meglepően élénk savak terítik szét a szájban a friss meggyeket. ?Amikor a szabadkai állomásról Doberdóba és az Isonzóhoz vitték a bakákat, szájukban ezeknek a tőkéknek a bora, zamata emlékeztetett az anyaföldre. És már akkor korosnak mondták a szőlőt.?

És nincs vége, összehasonlításképp szerémi kadarkát kóstolunk. Akár a cseresznye. ?Egy hajtáson egy fürtöt hagyok, attól ilyen gazdag. Nevelni kell, szeretni a szőlőt, akár a gyereket. Aztán mit is csinál az ember? Angyalokat mészárolunk. Ez a világ ahelyett, hogy kitárt karokkal, térdre hullva fogadná a gyermeket, fölzabálja az utódait.?

Izgalmas pinot noir következik piros húsú gyümölcsök zamatával. ?Nem csak az életünket köszönhetjük a szülőföldnek, hanem a szemléletünket is. Összhangba kell kerülnünk a környezetünkkel, a borainkban rejlő lírával.?

Aracs néven egy nagy vörös házasítás érkezik: kékfrankos, merlot, cabernet sauvignon. ?Aracson lehet erőt gyűjteni az újrakezdéshez. ?99-ben orvos barátom mondta, hogy a Szerémségben már nem beszélik a magyart. Évekkel korábban megdöbbenve láttam, hogy magyar nevű gyerekek cirill betűvel írtak haza magyar levelet a katonaságtól. Hasonló helyzet fogadott itt is. Cserkésztábort alapítottunk az orvos barátommal, aki mellesleg marokkói születésű magyar: Horváth Militicsi Szabolcs, nemesi sarj. Na jó, egy kicsit szerb is, de jó ember. Négy éven keresztül minden hétvégén a szerémségi magyar gyerekekkel foglalkoztunk. Feltérképeztük a régi magyar várakat, bálokat szerveztünk, kirándultunk.?

Maurer belelendül, meséli a nagy élményeket. Az orvos barát lement dolgozni Közép-Afrikába, kinevezte utódjául csapatvezetőnek a borászt. Ő meg lement a Szerémség déli végeibe, felkutatni a magyar fiatalokat. ?Az új körzetben harminckét gyerek sorakozott velem szemben a táborban. Mondtam nekik, hogy üljenek le. Ott álltak mozdulatlanul, mert egyikük se értett magyarul. De a vér odahozta őket. Elővettem a mondavilágot szerbül, Hunort és Magort, a Csodaszarvast. Aztán megtanítottam a Miatyánkot magyarul, végül maguktól fedezték föl a magyar ékezeteket. Még lovas íjászatot is gyakoroltunk kerékpárról, mert lovunk nem volt.?

 

Térden a szőlő előtt

 

Kimegyünk a határba. A szánkban ezer jó mondat íze.

A szőlőket a nyolcvannyolc éves Sebők Bözsi néni nyitja kis kapával. Szépen hull alá a nap, az olaszrizling telt sárgája és a rozé eper színe terül szét a gyümölcsösökön, a szőlőn, a fehérre meszelt tanyákon. ?Vannak, akik azt akarják elhitetni velünk, hogy mi az ő kedvükért, laptopon írt e-mailjeikre jöttünk le a fáról. Nekik üzenem, hogy a magyarságnak több mint százféle őshonos szőlőfajtája van.?

Mi is nyitni kezdjük a szőlőt a rátakart földtől.

Talán észre se vesszük, hogy ott térdeplünk előtte.

 

Dlusztus Imre

Hozzászólások

Jelenleg még nem szólt hozzá senki ehhez a cikkhez. Legyen Ön az első hozzászóló és ossza meg velünk a véleményét!

+ Új hozzászólás