Hír | 2013.01.16.

Szekszárdi félmaraton ? egészen sok tanulság (3. rész)

Szekszárdi félmaraton ? egészen sok tanulság (3. rész)Csokis élmény
2013.01.16. A szombat esti, 21 tételből álló borkóstoló egy karcsú kötetre való ismeretet, témát, következtetést és fölvetést hozott magával. A Fekete Borpincében a nyolc órás műszakot végig hanggal és mondandóval bíró Horváth Tibor révén komoly programot abszolvált a végül emléklappal is gazdagodó, harmincfős publikum.

Beszámolónkat ugyanazzal az arányossággal adagoljuk, ahogy a borokat, az ételeket, a kávét, a borfilozófiát és a csokoládékat kaptuk. Azt borfesztiváli tapasztalatból korábban is tudtuk, hogy a Fekete-féle borok mellé különböző ízesítésű (töltésű), ráadásul máriagyűdi kézműves csokoládékat ajánlanak igen rafinált módon, de azt csak itt, a barátságos pincében élhettük át, hogy a máj- és a tojáskrém miként harmonizál a borokkal, a bikavérhez kínált különleges kávéról, a reneszánsz zenei betétről és a testet-lelket megmozgató, a pincesétába beiktatott körtánc-kísérletről nem is szólva.

A borsort betartva a zweigeltek után két kékfrankos következett. A 2007-es érettebb, kerekebb, jobb formában lévő volt, mint az utána kínált ?06-os, ám a sorrendet igazolta, hogy utóbbiban erőteljesebb tanninok dolgoztak. E két meggyes, fajtajelleges, korrekt tétel után fejest ugrottunk a házasítások mély tengerébe. A 2008-as Letícia (frankos és sauvignon) gyümölcsösséggel és borsos vadsággal együtt járó könnyedséggel jelentkezett. Hihettük volna, majd szép békességben lecsorog a tételek hátralévő mintegy fele, ám bíborvörös villámként lecsapott ránk a Mókamester 2008-ból. Durr egy tockos a kommersz borízlésnek!

Megmagyarázom.

A cabernet sauvignont és a syrah-t, ezt a két akaratos, vadságra és bujaságra is hajlamos bort megfontolt ember nem rakja össze. Ehhez képest nem csak egyensúlyban volt a bor, hanem egészen izgalmas élményt nyújtott. A bordói stílus ellen elkövetett durva támadás, a Malatinszky-féle cabernoir (cabernet és pinot) és Villány jutott eszünkbe, ám a borhoz elszopogatott tengeri sós karamellával töltött csokoládé után inkább a nizzai öbölben állva mártottuk arcunkat a szélbe. Szépség, izgalom, harmónia.

A ?06-os bikavért kávéval keltettük életre. A gazdag, sokrétű, nagy műgonddal összerakott sorból ez az egyetlen tétel lógott ki. Vagy korán öregedő volt vagy túl vékony, megmondani nem tudom. De csodát éltünk át: a híres szekszárdi barista, Tóth Sándor által ajánlott kávéval együtt (egy korty innen, egy másik onnan) belakta a szánkba magát a két íz karakter, a savas savanyú és a krémes keserű különös ritmusú és meglepően hosszú, de andalítónak mégsem nevezhető násztánca.

A 2000-es bikavér kissé fáradtnak tűnt, de finom fanyarsága olyat íratott le velünk, amire eddig nem vetemedtünk: ?ribizlis óbor?. A jegyzeteimet nézve még az is papírra került, hogy ?az idő nőies energia?. A kozmosznak ez az immanensen transzcendens eleme tollhegynyi meteoritként csak nagy pillanatokban zuhan az ember asztalára.

Pedig csak ezután következett a két Patikárius. A ?03-as telt, erőteljes és finomszerkezetű volt. A ?06-ost viszont nem tudtam önmagában értékelni, mert olyat tettek velünk, amit normál forgatókönyv mellett a csillagporos szekszárdi éjszakában csak az épp szerelembe eső emberek élhetnek át. Kaptunk egy falatka csokit, s miután megrágcsáltunk egy egész mézeskalács házikót, amin a szánkban oda-vissza átugratott csillagánizsos patkóval ékesített lovával János Vitéz, közelről szemügyre vettük a vörösbortenger hullámainak belső falát.

A rózsabors finomságú őrületből két könnyed, gyümölcsös cabernet sauvignon térített vissza bennünket az Ivánvölgybe. A ?08-as lágyabb, a ?07-es fűszeresebb, lendületesebb és teltebb volt.

De mielőtt beleéltük volna magunkat egy viszonylag csendes lefolyású kódába, új irányból támadva folytatódott a mágia. A 2004-es olaszrizling a fajta legérettebb, legfűszeresebb vonalába illeszkedett. Abba, ahol a vilmoskörtés íz jegyek vállgödrébe mézes-mazsolás tónusok arany tincsű fejecskéje bújik. A csaknem megmaradt savak olyan tartást adtak ennek a szépségnek, hogy itt és most be is akartuk fejezni a kóstolást. Nincs tovább. Kapituláció, Exodus. Fegyverletétel.

De nem. Érkezett egy 2008-as, meleg fűszerességű, vad shyraz és egy klasszikus bordói cuvée, ami a Misztérium nevet kapta a keresztségben, de fanyar, állatias erejével inkább tűnt perzsának, mint franciának.

És akkor azt mondta Fekete Mihály és Horváth Tibor, hogy szedjük össze eldobált fegyvereinket, tegyük ad acta a kapitulációt, sőt tereljük be az istállóba János Vitéz csillagánizsos lovát. Befejezésül következett egy édes tramini-cserszegi cuvée, amiben az édességet és az ennek elviseléséhez szükséges savakat az idekölcsönzött banán, a sárgadinnye, a citrom, a lime, a sárgabarack és a birsalma hordta össze egy kis szorgos, szegfűszeg-üzemelésű talicskán.

A pontot egy, a pincénél töltött cabernet sauvignon pálinkával tettük ki, amit a folytathatóság kettőspontjává változtatott az a csavar alakú csokoládé, aminek természetesen pálinka-bélése volt. Ezzel a hajtástechnikai remekművel a szánkban aludtunk el.

Hozzászólások

Jelenleg még nem szólt hozzá senki ehhez a cikkhez. Legyen Ön az első hozzászóló és ossza meg velünk a véleményét!

+ Új hozzászólás