Hír | 2013.01.14.

Szekszárdi félmaraton ? egészen sok tanulság (1. rész)

Szekszárdi félmaraton ? egészen sok tanulság (1. rész)Itt jártunk
2013.01.14. A szombat esti, 21 tételből álló borkóstoló egy karcsú kötetre való ismeretet, témát, következtetést és fölvetést hozott magával. A Fekete Borpincében a nyolc órás műszakot végig hanggal és mondandóval bíró Horváth Tibor révén komoly programot abszolvált a végül emléklappal is gazdagodó, harmincfős publikum.

A sorban negyedik félmaratonon bemutatott borok egy része nem forgalmi tétel, figyelmeztetett előre a felkészült előadó, aki a háttérben meghúzódó gazda, Fekete Mihály segítőjeként, a pincészet ceremóniamestereként tett szolgálatokat. Nyitásként egy igen jól eltalált kékfrankos-zweigelt összetételű rozéval randevúztunk. Ez az enyhén meggyes tónusú, virágos, könnyed, szép savú tétel meghozta a kedvet az ismeretanyaghoz.

Itt aztán meg is álltunk egy szóra, mivel a zweigelt nem túl népszerű, pontosabban kissé lenézett fajta Szekszárdon, a pinceszomszéd Sebestyén Csaba Indigó, a nagy vagány Merfelsz Gábor Amoroso név mögé bújtatja, mert olyan snassz.

Vagy mégsem.

Jó is, hogy a borvidéki ismeretterjesztő után előre lép Fekete Mihály, hogy autentikus szájból halljuk, ő hogyan pozícionálja saját magát. A borászatot a szülők kezdték. Négyen voltak testvérek, de csak Mihály érzett kedvet a szőlőhöz, így ő vette át a háromról kilenc hektárra bővült terület művelését. Az errefelé hagyományos kékszőlő túlsúlyt az olaszrizling, a tramini, a chardonnay és a cserszegi fűszeres próbálja ellensúlyozni. ?Hajdanán a borvidék 95 százaléka volt kadarka. Azért is készítettek itt-ott belőle fehérbort, mert az volt kéznél. Ma csupán ötszázaléknyi a fajta részesedése, amin mindenképp változtatni kell.?

Fel is készültünk egy izgalmas fehér kadarkára, ám az idén (2012-ben) nem készült az egészen erőteljes színezőanyagok miatt. Szóval a daliás időkben a kadár (mondják így is) adta a fehéret, a sillert, a vöröset és a bikavérbe valót is. A rozé azért marad ki a sorból, mert a daliás időkben még nem volt hozzá (reduktív) technológia. A siller viszont megérdemel egy bekezdést.

A borvidék kedvelt bortípusa volt a fuxli, ez a rókaszínű, könnyed vörösbor, amiből a tapasztalatok szerint többet lehetett meginni, mint a bővebb héjon áztatással készített társaiból. Nos, tavaly hat szekszárdi borászat összefogásával a hazai sillerek piroskás csillogásából (schillern = csillog) kiemelkedett a szekszárdi fuxli. A jól előkészített marketingfogásra felelvén idén már 12 borászat készíti el a maga fuxos borát, így a Fekete Borpince is.

S míg jól kitértünk a rókákra, megérkezett a cserszegi-tramini házasítás, amit ? őszintén megvallva ? komoly előítélettel vártam, mivel nem tudtam elképzelni, hogy egy hegyvidéki cserszegi képes jegyben járni egy olyan különleges fajtával, mint a tramini. Buta voltam. Korlátolt és fafejű.

Szégyentelen is.

A tramini rózsája gyönyörűen körbeölelte a cserszegi mezei virágokból kötött csokrát. A fele-fele házasítás két egyenrangú fél násza lett tele bájjal és édeskés optimizmussal. Megjegyezzük, egy-két gramm visszamaradt cukrot éreztünk (szembebabám Nagy Zita, a Borgőz szépírója is így vélte), de kiderült, ez a palackérettség csalfa hiúságának őszi vására csupán. Jó volt, szeretnivaló volt, na.

Utána járván: a borvidéki borverseny aranyérmesét tisztelhettük ebben a gömbölyded darabban.

Jött ezután egy ?11-es, zárkózott illat állományú chardonnay (lehet, hogy az illatsor csapta be az orrunkat?), ami szájban kifogástalan formájú testet adott. Épp e tétel kapcsán hangzott el, hogy a bor olyan, mint egy 27-28 éves nő, akinek jól áll, ha kissé molett. Még csak a kóstolás legelején jártunk, de többen írni kezdték A szexualitás és a bor című esszéjüket, különös tekintettel a fiatalasszony életkorára (inkább 37?) és kibontására. Ez a chardonnay kissé erős testalkatú volt, mondhatni lusta, de többször szájba véve szép almás jegyek és érettség bontakoztak ki, ha már a kibontakozásra fókuszáltunk.

Érkezett a bivalyerős, 15 és feles alkohollal fölszerszámozott siller, ami nem lesz fuxli már csak a barnába hajló színe és haszonállat jellege miatt. Lendületes a bor, van benne spiritusz, bár mindenestől túlzás. Van persze egy ilyen irány, hogy is ne lenne. Fekete Mihály is kitért arra, hogy az extrém forró 2006-os nyár óta csak a szétázott 2010-es jelent kivételt a hőséggel és aszállyal jelentkező évek sorában, így egyre jobban fel kell készülnünk a magas alkoholtartalmakra.

Nekem be is villant Gál Antal, a Tringa Pincészet nem hétköznapi tulajdonosa, aki szó szerint ezt meglovagolva tereli ki kertje karámjából a saját bivalyait.

A sillertől egyébiránt azt várná el az ember, hogy az legyen könnyedebb, mint a vörös, simább is, hisz alig van jelen a tannin, így összességében jó ivású. Ez a bivaly, aminek címketervére épp mi szavaztunk szombat este, könnyednek ugyan nem nevezhető, de meglepően sima ivású, megkapta a ?légies dúvad? minősítést.

(folyt. köv.)

Hozzászólások

Jelenleg még nem szólt hozzá senki ehhez a cikkhez. Legyen Ön az első hozzászóló és ossza meg velünk a véleményét!

+ Új hozzászólás