Hír | 2013.01.09.

Példás nyitottság Bock-módra

Példás nyitottság Bock-módraBoxi figyel
2013.01.09. Villányban járva ismét közvetlen tapasztalatot szerezhettem arról, miért is tart még mindig jóval előrébb ez a borvidék, mint a többi.

Tény, a villányiak jól startoltak a rendszerváltáskor, hatalmas fejlődést mutattak be, de nem is üldögéltek a babérjaikon, sőt tovább erősítették legfőbb erényüket, az összetartást. Az itteni borászok, ha tudnának sem mondanának rosszat a kollégáikról. A villányi borász az élen járó nagy ötös Tiffán Ede, Gere Attila, Bock József, Polgár Zoltán, Gere Tamás) morális tartásáról és szakmaszeretetéről vesz példát, s nem turkál a másik zsebében. Az itteni borászok spontán módon, önszervezéssel hoznak létre baráti kóstolókat, eszmecseréket, szakmai találkozókat. A villányi borász nem fél bemutatni a másiknak a szakma apró fogásait, mert a másik is őszintén beszél a tapasztalatairól.

Tegnap délután Jekl Bélánál járva hallottam a hírt, hogy Bock József, a Bock Pincészet és Panzió tulajdonosa a munkatársainak egy részével három napos tanulmányúton jár a térségben, s az egyik állomás épp itt lesz, Jeklék Négyes Műhelyében. Egy állomással később, Gere Tamáséknál tudtam becsatlakozni a programba, ami előtt nem győzöm megemelni a kalapom.

Itt tudtam meg, hogy a hatvan alkalmazottból az a huszonkettő vesz részt a programban, aki étellel, itallal, vendéggel foglalkozik. Szakács, felszolgáló, sommelier, recepciós találkozott egy közös vacsorán a Jammertálban vasárnap este. Bock József ekkor ismertette a programot és hívta fel a figyelmet, hogy milyen szempontok alapján elemezzék a tanulmányozandókat.

Hétfő reggel Szigetvárra indult a csapat, hogy a Trust hordóival ismerkedjenek meg. Mint tudjuk, a jó borhoz kell egy csók a fától, ezért telitalálat a vasárnap esti borozás után másnap a hordó felől megközelíteni az élményt. Innen Andreas Ebnerhez vezetett az út, majd megismerkedtek Somogyi Tibor pécsi-villányi borásszal és oltványnemesítővel. Pécsett járva következett a tekintélyes Püspöki Pince, majd hazafelé a térség új sztárjához, Riczu Tamáshoz tértek be Siklóson. Itt a házigazda a tartalmas borokhoz sült kacsát és sült malacot tálalt, Bock József pedig a saját készítésű pezsgőjével pukkantotta el a dolgos napot.

Kedden reggel a Csillagvölgynél Schubert Vilmos mutatta be a borászatot. Innen Sauskáékhoz vezetett az út, ahol a kóstolás a Cuvée 11-ig tartott. Itt mód nyílt száraz tokaji bor megízlelésére is, ami a valóság egy újabb ajtócskáját nyitotta ki a csapat tagjainak. Hogy a lúd valóban kövér legyen, következett Gere Attila, aki frissítő szándékkal csak 2012-es borokat mutatott be. Volt merlot, cabernet franc és sauvignon, tempranillo, pinot noir és syrah. Hogy ne kelljen messzire menni, innen a szomszédba, Tiffán Edéhez lépett át a delegáció.

A lúd kövérségének relativitása itt vált nyilvánvalóvá: a villányi borászat feje 12 féle borral várta a vendégeket. A nagyágyúk (Lucia, Carissimae, Grand Selection, Elysium) is felvonultak, némelyik évjáratos összevetésre is.

?Keller Gyurinál könnyed kikapcsolódásként kóstoltunk hat fajtát? ? mesélte Bock József, aki maga is jót mulatott azon, hogy az ő közismerten méretes kapacitásához kalibrálták a borászok a túrát. ?Én csak egy-két bort, némi tanulnivalót kértem, erre Ede is úgy készült, mintha a Bor Akadémia érkezett volna hozzá.?

Nos, valószínűleg ez itt a lényeg. Van egy zsinórmérték, amit néhány itteni nagyágyú tart a kezében, és ezt nem csak látnia kell mindenkinek, hanem akceptálnia is. Ezért is volt Jekl Bélánál gyönyörűen megterítve a virágtálakkal díszített asztalokon: ünnep volt, kóstolni jött Boxi és népes csapata.

Itt négy féle borral ismerkedtek meg a vendégek. A bemutatón, a borászat törekvéseit is elemző fogadáson Flóra segített édesapjának.

Gerééknél Tamás mondott köszöntőt, majd Zsolt beszélt rendkívül összeszedetten a bor, a kereskedelem és a vendéglátás viszonyrendszeréről. Két tétel kiugrott a sorból és a pohárból: egy hihetetlenül gazdag (és minerális!) tramini, valamint egy korosodó, de elképesztően komplex kadarka. Jellemző az egész ügyre, hogy e két bor nem forgalmi tétel, mégis a beszélgetés tárgya lehetett, mert Geréék így tudták kifejezni tiszteletüket Bock József iránt.

Hihetnénk, ezzel befejeződött a túra. De ezt csak azok hihetnék, akik nem ismerik közelebbről Boxit. ?És akkor most mindenki az én vendégem egy káposztás malacra? ? rikkantotta bele az estébe és át is sétáltunk a Bock Panzióba, ahol már csak a tanulságok levonására kellett koncentrálnunk. No meg a sok jó borra.

És a grappára.

No meg a malacra.

Hozzászólások

Jelenleg még nem szólt hozzá senki ehhez a cikkhez. Legyen Ön az első hozzászóló és ossza meg velünk a véleményét!

+ Új hozzászólás