Hír | 2017.09.15.

Borbély Tamás: arányosság, harmónia, tradíció

Borbély Tamás: arányosság, harmónia, tradícióAz ifjú mester

2017.09.15. A szegedi bortér, ami az össznépi kocsmává fejlődött májusi borfesztivál kora őszi, szelídített, polgári változata, alkalmat ad arra, hogy elmélyülhessünk néhány kiválóság munkásságában. Mindjárt itt van a badacsonyi Borbély Tamás, aki már ötször döntőzött az Év Bortermelője választáson, és aki nem szokta kihagyni ezt az őszi boros programot.

Dlusztus Imre írása

Egy beismerő vallomással kell kezdenem: nem rajongok a puszta kőért, a bazaltbort egyenesen a kő győzelmének érzem a gyümölcs fölött. Így aztán már arra is érzékeny vagyok, ha 7:3-ra nyer a kő a szőlő ellen, és a 6:4-nél is csak enyhe az elégedettségem. A jó badacsonyi (somlai, tokaji) nálam ott kezdődik, amikor a terroir (talaj, klíma, termesztési hagyomány, fajtaválaszték) egésze mutatkozik meg. És itt nem győzöm hangsúlyozni, hogy a terroir nem csak a talajt vagy bővebben a területet jelenti, hanem a megtermelt szőlő teljes környezetét, benne a tradíciók irányította borászati kultúrával.

A kéknyelű legyen kéknyelű, azaz karakteres bor, akiben a savgerinc mellett ott nyújtózik a mineralitás oszlopa. Ha ilyen a szerkezet, s mindezt harmóniába fűzi a kulturált hordós érlelés, akkor meg lehet érteni, sőt szeretni ezt a hungaricumot, amit ráadásul csak egyetlen borvidékünk mondhat magáénak.

És az olasz legyen olasz, nyisson almával, a háttérben egy kis körtével, zárjon keserűmandulával, s ha ezek a finomságok egy bazalt tálon kínálják magukat, akkor örömmel falatozunk belőlük.

És a szürkebarát eleganciáját hagyja érvényesülni a kő, járja át, tegye feszessé, hangsúlyozza a szőlő szép szövetét. Ha így tesz, ott áll majd az elbűvölt borissza és azt mondja, ez egy gazdag, szerethető, kulturált világ, akár gyönyörű kincsünk, a Balaton.

Szóval tegnap este módom volt rácsodálkozni erre a nagyon finoman hangolt harmóniára. A házasítások telitalálatok, a poénok ülnek („fröccsnek is jó”), a gyöngyözőbor üdít és frissít. Borbély Tamás mindig is jó érzékű borász volt, tehetségét nem lehetett elvitatni. Most viszont úgy érzem, belépett azoknak a nagyoknak a szűk táborába, akik egyszerre képesek visszaadni a termő táj sajátosságait és önálló stílussal bort készíteni.

Ennek a stílusnak az adottságok harmóniája, a finom arányteremtés, valamint a kimunkált hordótechnika a sajátja.     

Hozzászólások

Jelenleg még nem szólt hozzá senki ehhez a cikkhez. Legyen Ön az első hozzászóló és ossza meg velünk a véleményét!

+ Új hozzászólás