Hír | 2017.06.21.

A sziklaborász

A sziklaborászBalla Géza
2017.06.21. Balla Gézának hívják.

Dlusztus Imre írása

Mivel már kicsivel túl van a tinédzser koron, nem elegendő jelző rá a tehetséges. A zseniális a pontosabb. Ám ő abból a sziklakemény fajtábor való, aki megfogja a munka végét, végigdolgozza a napot, este fáradhatatlanul kóstoltat és hajnalban értelmes mondandóval küldi fel a traktorost a hegyre. Ő a szorgalmas zseni.

Szepsy István, Tiffán Ede, Konyári János és Garamvári Vencel vérvonala ez. Szakralitás, elmélyülés és vérprofizmus együtt.

A napokban baráti társasággal kóstolhattuk 2016-os hordómintáit. Bármelyik tétel került a poharunkba, mindannyiszor úgy éreztük, az ízek és az aromák Mont Blanc-ján járunk, persze újabb és újabb úton kapaszkodva a sziklacsúcsig. Persze helyesebb, ha Mont Rouge-t emlegetünk, mert mindegyik tétel vörös volt, mint ahogy a Wine Princesse borainak is négyötöde vörös.

Az nem lepi meg a gyakorlott borivót, hogy a Balla-borok bársonyosan fűszeresek, alkoholban gazdagok, sűrű szövetűek és mindezekkel együtt (mondhatni: mindezek ellenére) áradóan gyümölcsösek. De az már erősen kiemelendő tulajdonsága e boroknak, legyen szó kadarkáról, kékfrankosról, feketeleánykáról, syrah-ról vagy cabernet franc-ról, hogy szűk háromnegyed évvel a szüret után, újhordóban érve szinte piacképesen gömbölyűek. Egyedül a cabernet sauvignon (naná!) mutatta meg, hogy milyen a tannin húzós ereje, a többi tételnél olyan szintű lekerekedettség mutatkozott, mintha három-négy éves borokat kóstoltunk volna.

Balla Géza szereti, ha az érett fürtön van néhány túlérett, töppedt bogyó, mindössze ez a titok. Meg a kitűnő termőhely a gránitos, agyagpalás, dioritos talajjal, a sok meleggel. Meg a jól kiválasztott fajták. Meg a vállalkozó kedv. Meg az elmélyült szaktudás.

Van a magyar vörösborivászatnak négy „égtája”, ami nem azonos feltétlenül a földrajzi besorolással. Az egri a gyümölcsöt savval csiszolja. A szekszárdi a fűszert ráülteti a gyümölcsre. A villányi az extázisig fokozza a bor bársonyos erejét. A soproni a megszelídített savakat élénk gyümölcsökbe burkolja. Egerben Vincze Béla és Lőrincz György inkább villányi vonalat visz, a szekszárdi Taklernek is vannak villányi bombái. A nemrég elhunyt Konyári János látszott szintézist teremtő mesternek, akinek a dél-balatoni nagy vörösei a Kárpát-medence összes hangján meg tudtak szólalni.

Ugyanez állítható Balla Gézáról is. Csodálatos boraiban sokféle tiszta íz ölelkezik egymással, rengeteg fényes hang harmóniája szólal meg.

Tessék felkerekedni Ópálosra!

Hozzászólások

Jelenleg még nem szólt hozzá senki ehhez a cikkhez. Legyen Ön az első hozzászóló és ossza meg velünk a véleményét!

+ Új hozzászólás