Hírek RSS hírfolyam

Film Tolcsva szülöttéről

2017.06.05. Száz esztendős tanárunkat ünnepeljük. Kovács Béla mindannyiunknak sokat adott, leginkább szeretet teljes szigort. Három egykori diákja, Pálfi György, Csernus Sándor és portálunk főszerkesztője összefogott, hogy mindenek előtt Pálfi tanár úr fáradhatatlanságára építve ünnepségsorozatot szervez századik születésnapját ünneplő egykori tanárának.

Dlusztus Imre írása

Ezt írta az MTI: "A százéves Kovács Béla Kolozs nyugalmazott tanár lett a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tolcsva legújabb díszpolgára. Az ünnepelt pedagógusnak Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere pedagógiai munkásságáért Apáczai-díjat adományozott, amelyet vasárnap adott át a Szirmay-Waldbott kastélyban tartott ünnepségen.

A tárcavezető köszöntőjében arról beszélt, hogy az elmúlt száz év időszaka alatt a magyar történelem tele volt veszteségekkel. Ám ugyanígy túlélésekkel is – emelte ki -, hiszen az ország mindig felépítette, amit ellenségei leromboltak. Megfogalmazása szerint Kovács Béla maga a történelem, élete annak példája, hogy az egyén miként tudja életben tartani az országot hittel és odaadással, azzal, hogy teszi a dolgát szülőként, pedagógusként, vagy akár földművesként.

Balog Zoltán bejelentette, hogy Kovács Béla életéről kormányzati támogatással film készül azzal a céllal, hogy bemutassák azok életútját, akik az ország fennmaradásán munkálkodtak.

Kovács Béla 1917. április 17-én született Tolcsván. Az elemi iskola elvégzése után családi szálak révén került a gödöllői premontrei gimnáziumba. Teológiai és egyetemi tanulmányait befejezve 1941-ben, Rozsnyón szentelték pappá, és elkezdett tanítani a rend gödöllői iskolájában. Mivel az egyházi iskolákat államosították, a szerzetestanári hivatását nem folytathatta. 1962-től Szegeden előbb a Radnóti Miklós, majd a Ságvári Endre Gimnáziumban tanított francia nyelvet. Tanárként számos franciaországi csereüdültetést és kulturális kapcsolatot szervezett. Hatvanöt éves korában, 1982-ben ment nyugdíjba. A francia-magyar kapcsolatok elmélyítéséért a francia Becsületrend parancsnoki fokozatával tüntették ki kilencvenedik születésnapja alkalmából.

Az eseményen részt vett Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) család-, ifjúság- és nemzetközi ügyekért felelős államtitkára, akinek az ünnepelt pedagógus franciatanára volt.

Balog Zoltán az ünnepségen szólt arról, hogy 2021-ben kilencszáz éves lesz a premontrei rend. Beszámolt arról, hogy a kormány legutóbbi ülésén született döntése értelmében a rend magyarországi értékeinek újjáépítésére több milliárd forint támogatást szán.

Csoma Ernő, Tolcsva polgármestere (Fidesz-KDNP) az idős pedagógus díszpolgárrá választását azzal indokolta, hogy bár Kovács Béla Szegeden él, soha nem felejtette el szülőfaluját.

Eddigi példaértékű életével minta lehet nem csak Tolcsva, hanem az egész ország fiatalsága számára, hazai és nemzetközi elismertségével Tolcsvát népszerűsíti – méltatta Kovács Béla életútját a polgármester."

És hát az apró szervezőmunka története. Pálfi György, a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékének vezetője hosszú ideig dolgozott Franciaországban tudományos attaséként, s szolgált az egyetem külügyi igazgatójaként is. Csernus Sándor, az SZTE bölcsészkarának egykori dékánja több ciklusban képviselte hazánkat Franciaországban kulturdiplomataként és kutatóként, öt-öt évig volt a Párizsi Magyar Intézet (Balassi Intézet) igazgató-helyettese és igazgatója. Én magam a sajtóprivatizáció után a Délmagyarország Kft. egykori ügyvezető igazgatójaként és főszerkesztőjeként, kisebbségi tulajdonosaként (1990-2001) sokáig dolgoztam nizzai szakmai befektetőkkel. Sándor a szegedi Radnóti Gimnáziumban, Gyuri és én a Ságvári Gimnáziumban voltunk tanítványai Kovács Bélának.

Egykori tanárunk ma is kiváló szellemi frissességnek örvend. Április 21-én a gyakorló gimnázium dísztermében háramszázan gyűltünk össze a születésnapi ünnepségén. Éric Fournier nagykövet köszöntőjére egy tizenhat perces francia nyelvű előadással válaszolt. Mi volt a forrása az én frankofón érzületemnek? - tette föl a kérdést magának Béla Bácsi, majd bemutatta a legfontosabb állomásokat a premontrei gimnáziumtól a híres Ságvári Gimnáziumig. Addig az iskoláig, ahol volt év, hogy az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny első tíz helyezettjéből hét Kovács Béla tanítványának mondhatta magát.

Egykori tanárunk egész életében büszkén vallotta magát tolcsvainak. Minden esztendőben legalább egyszer elment szülőfalujába, s így tett tavaly is, 99 évesen. A mozgás már nehezére esik, de kísérőjével vállalta a 400 kilométeres utat - menetrend szerinti buszjárattal, két átszállással. Virággal ment ki a temetőbe a szülei és egykori tanítója sírjához, mint minden esztendőben.

Életútjáról film készül Kiss-Stefán Mónika rendezésében. Ha valahová jó helyre kerül a minisztérium támogatása, ide biztosan. Tegnap is tanúi lehettünk, milyen alapossággal, empátiával dolgozott a kis stáb. A szeretett templomban is, ahol száz éve keresztelték Béla bácsit, a civilben református kántor Mónika angyali hangon énekelve szólította meg az orgonát és a 42. zsoltárt.

Láttuk, volt értelme sokat dolgoznunk azért, hogy illő módon ünnepeljük meg egykori tanárunkat. Márciusban tolcsvai furmintot vásároltunk és töltettünk le kétszáz palackkal Áts Karcsi közreműködésével, ebből százat a szegedi ünnepség résztvevői "jegyeztek le" oly módon, hogy a hátcímkére maguk írhattak üzenetet Béla bácsinak. Az elülső címkén a tolcsvai katolikus templom jelenik meg grafikusan. Az azóta eltelt időszakban tanárunk időről időre jelezte, kinek a palackját bontotta ki.

Csütörtökön Gödöllőn a premomtreiek köszöntötték gimnáziumuk egykori igazgatóját, majd szombaton az Oremusnál Bacsó András birtokigazgató "emlékeztette" az eltelt évekre. Az idő mérföldkövei 2016-os Mandolás Furmint, 1998-as, 1989-es, 1972-es és 1956-os aszúk voltak, mind csodálatos tételek. És Béla bácsi mesélt. Mónika utolsó kérdésére (milyen volt ez a száz év?) az órák óta szereplő, minden tétel bort tisztességesen megkóstoló mesterünk tizenhét perces történészi összefoglalóval felelt.

Másnap, a kezdeményezésünkre szervezett díszpolgári ünnepségen a miniszter és a polgármester köszöntőjére válaszolva kíváncsian vártuk, milyen összefoglalót kapunk Béla bácsitól. Egykori tanítványa, az OKTV-nyertes, az évek során gall-magyar gasztrofilozófussá fejlődött Harmath Csaba, aki rögzítette a tolcsvaiság mibenlétét gazdagon adatoló, a családnevek sokaságát felsoroló, a nyári árokpart illatát is megidéző, elbűvölően szép beszédet, a végén mondta, "ez most tizenhét és fél percre sikerült."

Könnyező emberek vastapsa szólt.

Ott ült közöttünk Fournier nagykövet úr is, szerényen meghúzódva a hallgatóságban. Déli érkezése után az Oremusnál kóstoltunk Mandolás Furmintot, majd az ünnepség előtt a tarcali Szedmák Pincében néztünk meg közelebbről tizenkét tételt. Igen szép borok voltak, de erről később. Aztán délután öttől, a díszünnepséget követő fogadáson újabb furmintok kerültek elő, majd zárásként - mivel világos volt még, amikor a miniszter úr távozott - átnéztünk Hercegkútra a csodálatos gomboshegyi pincesorra, ahol összefutottunk Götz Mihállyal. És többek között olyan fantasztikus aszú ágyon érlelt aszúesszencia párlatot kóstoltunk, ami a legkifinomultabb calvadosokkal van egy sorban.

Béla bácsinak köszönhetően felejthetetlen napokon vagyunk túl.

És a film pereg tovább.

Forog a film az Oremusnál