Ha van kötelező darab a hazai boros piacon, akkor a paksi Fabro mindenképpen az,
mert messze túlmutat egy jól működő és igényes kisbirtokon. Rámutat egy városra, egy hagyományra
és egy példamutató életműre.
A Monarchia idején hatvan paksi bortermelőnek volt saját kimérése a fővárosban. Akkoriban
– elsősorban a betelepített németajkú lakosság révén – hatalmas lendületben volt az ágazat. Még a
filoxéravész sem törte ketté a fejlődést: 1905-ben 3000 hektáron termesztettek szőlőt Pakson és
határában. A borkészítés a környező löszös szőlőhegyek présházaiban, a helyi értékesítés pedig a
Sárgödör téren és a szomszédos utcákban épített borházakban történt.
A szőlőmunka és főleg a vörösboros erjesztés megkövetelte, hogy a présházban legyen
pihenőszoba, ugyanakkor a kisváros központjában lévő pincefaluban hiába is keresnénk ilyen
helységet. Nem volt rá szükség, mert itt a poharazgatáson, a vendéglátáson – és sajátos módon – a
mezőgazdasági eszközök tárolásán volt a hangsúly. Így a kisvárosi pinceházakhoz lyukpince és különös
módon több részből álló padlás tartozott.
A mai Sárgödör téren 70, javarészt nagyon szépen felújított, karban tartott pinceház
található. A szomszédos utcákon jól le lehet mérni, mely borházak alakultak át lakóházzá. Ez az
átváltozás is mutatja, hogy az egykori 3000 hektár szőlőből mára csak 300 maradt és így nem
meglepő, hogy a 70 pinceház együttesét tekintve mindössze 7-ben zajlik árutermelő borászkodás.
A legnagyobb, a legszebb és a legambiciózusabb a Kovács Sándoréké. Jellemző az itteni
birtokok elaprózódottságára, hogy a Fabro (olaszul: kovács) a maga 6 hektár szőlőterületével a
legnagyobbak közé tartozik, a 30 000 értékesített palack pedig piacvezető szerepet kölcsönöz a
vállalkozásnak. 2009-es invenciózus indulásuk óta ritmustévesztés nélkül, kiváló minőségben
dolgoznak.
Kovács Sándor tősgyökeres paksinak tekinthető, mivel gyerekkorát a szomszédos Kossuth-
tanyán töltötte. „Nagyon szegények voltunk, talán a környék legszegényebb családja. Autót én
vettem először a famíliában. Gyerekkoromban elütött egy motoros, száz napig feküdtem kómában.
Egyik barátom azt mondta, akkor kaptam egy olyan ütést, érintést, amitől elindultam a saját utamon.
Építőipari alapanyagokat gyártok, főleg burkolókat, minőségi belsőépítészetnek is dolgozunk. Elértük
a kétmilliárdos üzleti forgalmat. Napi tizenhat órát dolgozom, de így van ezzel a feleségem is. A két
fiam ezt a példát látja, ők is sokat tesznek a közös sikerért” – mondta néhány évvel ezelőtt, és a
helyzet csak annyit változott, hogy immár tetőcserepet is gyárt, irodaházakat újít fel és üzemeltet. És
hogy kihasználja a szabadidejét, hetente háromszor 50-60 kilométert kerékpározik – a heti egy tenisz
mellett.
Életszemléletéből adódik, hogy ő maga készíti a borait, és egyedül a szőlőnövény életének
gondozásában alkalmaz külső munkaerőt. Négy éve készít szürkebarátot, a többi fajta és típus az
indulás óta színesíti a palettát: chardonnay, sauvignon blanc, kékfrankos (a rozéhoz, fajtabornak és
30% merlot-val megtámogatva a sillerhez), valamint merlot, a két vörös sauvignon és syrah terem. A
sauvignon blanc-ból Érintés néven félédes változat is születik a saját konyha míves desszertjeihez.
Bözsi néven van kékfrankos-syrah összetételű félédes gyöngyöző.
Borkóstolás. A social média felületein lehet bejelentkezni. A nagy rutin ellenére (évi 150
borkóstolót tartanak) minden egyes vendégre külön odafigyelnek.
Vendéglátás. Csütörtökön, pénteken és szombaton 17-től 23 óráig van nyitva a Sárgödör téri
borház. Ekkor egészen magas minőségű a la carte konyha várja a vendégeket, de a szimplán borozni
vágyókat is szívesen látják a két szomszédos présház összenyitásával létrehozott tágas térben. A
berendezés autentikus, a borász magyar, a neve olasz, a pinceház sváb. Degusztációs vacsorákat is
szerveznek neves chefekkel.
Szállás. Saját szállás nincs, de mindenkit útba igazítanak.
