Báthori Tibor

Etyek-Budai borvidék

nemzetközi elismerés Hazai aranyérem Elhunyt
Báthori TiborBáthori Tibor-(emlék)könyv

"Apámtól olyan alaposan megtanultam az illatokat, hogy minden bort fölismerek, mindegyikre emlékszem és mindegyiket a helyére tudom tenni. Ha a borásznak jó orra van, akkor a legnagyobb kincs van a birtokában" - szögezte le Báthori Tibor, az 1992-ben megválasztott Év Bortermelője, akinek édesapja Tarcalon volt elismert borász.

"Apámtól tanultam meg a szőlő szeretetét. Én például, biztosan meglepő, amit mondok: szerettem kapálni, mert nálunk ez szertartássá vált. Szerettem a tőkét, szerettem a hajtásait, élveztem a szép kötözést, örültem a virágzásnak. Persze, hogy meg akartam ismerni az összes fajtát. A hárslevelűt, a furmintot, a bakatort, a kecskecsecsűt, mindet. A szüret meg maga volt a dallamos ünnepi fölvonulás, a menyegző. Kifenekelt, tizenöt hektós hordó állt a szekéren, kréta volt a kezemben, én húzkodtam a puttonyszámot az abroncson. Ez volt az első munkám, azután átadtam az öcsémnek, ő meg a még kisebb gyerekeknek."

Báthori a pezsgő alapanyagául is szolgáló fajták, mindenek előtt a chardonnay és a sauvignon blanc avatott mestereként, valamint a modern hűtött erjesztéstechnika úttörőjeként érdemelte ki a szakma elismerését. A reduktív, azaz hűtött, levegőtől elzárt erjesztési eljárás révén megőrződnek a bor elsődleges illat- és aroma anyagai. Báthori Tibor ezekkel a jó egyensúlyban lévő, friss, dallamos, szép tükrű, elegáns savszerkezetű borokkal hívta föl magára a figyelmet akkor, amikor még a legtöbb borivó csak a lapos vagy durván savas borok közül választhatott.

Báthori a rendszerváltás előtti Hungarovin etyeki pincészetének vezetőjeként nagyon jól ismerte az exportot, mégis - egy technológiai hiba miatt - épp egy nagy exportszállítmányon bukta el a kezdeti sikereken összehozott magánvagyonát. 1994-től haláláig, 2004-ig kereste a visszatéréshez vezető utat. Utolsó évében szép, illatos etyeki borokat kóstolhattak nála a kis pincéjébe betérők.

Itt mondta a következőket: "Az év borászai közül az én hátsómban volt a legtöbb robbanóanyag. El is szálltam szépen. Egy parasztgyerek nem álmodozik arról, hogy világsztárok között forog, annál sokkal nagyobb súlya van a rögnek. Abban, hogy meg kellett néznem a padlót, én is hibáztam, de már nem bánom, mert megedződtem. Önthetnek rám akár sósavat is, lesöpröm vagy elpárolog. Kemény vagyok újra, akár egy állat."

Sajnos, ötven esztendősen is rosszul értékelte a helyzetét.

Báthori Tibor 1954-ben született. A hatvanas években még ő is taposta a zsákba rakott szőlőt a hagyományos tokaji préselési eljárás szerint. A Kertészeti Egyetem elvégzése után került Etyekre, ahol barátjával és közvetlen munkatársával, Gombai Nagy Tiborral 1200 hektár szőlő telepítését irányította 1981 és 1989 között.

A Wine Spectator című amerikai szaklap a címoldalán hozta a fennsíkon zöldellő hatalmas táblák légifelvételét. "Amikor megláttam, sírva fakadtam. Annyira szerettem, hogy minden sort én tűztem ki." Báthori 1979-ben telepvezetőként kezdett és hét év múlva már a Hungarovin öt döntéshozó vezetőjének egyikeként számíthattak rá.

Üstökös volt, igazi, fénylő tehetség.