Árvay János

Tokaj-Hegyaljai borvidék

nemzetközi elismerés Hazai aranyérem
Cím: 3908 Rátka, Széchenyi tér 13.
Weboldal: www.arvay.eu
E-mail cím: [javascript protected email address]
Telefonszám: 30/2575 314, 47/374-025
Fajtaösszetétel: Furmint, hárslevelű, sárgamuskotály.
Árvay JánosA szőlőhegyen borozni jó

Árvay 1956-ban született a kicsiny, hegyaljai, dohánytermesztő sváb faluban, Rátkán. "Azért fontos a származás, mert bár nem mondhatom, hogy a végtelenségig precíz ember vagyok, de a falu erkölcse, szelleme akarva-akaratlanul is bennem van."

Árvay és szellemi ikertestvére, Szepsy István jó egy évtizeden keresztül dacolt a hagyományosnak mondható borkészítési eljárással. Ennek a lényegét a két különböző karakterű bor szemre vételezésekor érzékelhetjük: a régi tokaji sötétbarna, az új aranyméz színű. A régiből leginkább száraz kenyérhéj illat árad (azután dió, mandula, csokoládé, karamell), az újból többnyire a kajszié, ami mellett megjelennek a citrusok és a mezők virágainak komponensei.

Mindketten elmélyülten kutatják a dűlők kőzetének, ásványainak a borra gyakorolt hatását, ezért boraikban az íz jegyeket komplex mineralitás gazdagítja. "A dohány a mai napig izgatja a fantáziámat, mert szoros kapcsolatot érzek a szőlő, a jó bor és a dohány között. Mindkét növény ugyanabból a talajból táplálkozik. Rátka pedig nagyon gazdag talajjal és kőzettel rendelkezik. Hihetetlen vulkanikus kőzetváltozatok vannak a környéken. Van szőlőm azon a területen, ahol régen azt a híres dohányt termesztették. Ennek a vulkanikus talajadottságnak volt köszönhető az egykor itt termesztett dohány különleges illata és zamata. Ebből kiindulva jutottam arra, hogy ezen a területen a szőlővel is valami különleges illatot és zamatot kell elérni" - mutat rá arra, amit ma még kevesen keresnek a tokaji borban.

Való igaz, a karamellizált, súlyosan lusta régi és az édesen kedves új között jelentős a különbség. Árvay egyszer ezzel kapcsolatban azt találta mondani, hogy nagy bolondság megtagadni egy üde, fiatal lány szerelmét azzal, hogy majd ráérünk három gyerek után szeretkezni vele?

Ez a nyilvánvalóan bölcs ember a tokaji borkombinát mádi pincéjében kezdett és évekig dolgozott nagyüzemi borászként. "Még 1988-ban sem láttam lehetőséget arra, hogy nagyobb területen gazdálkodjak. 1990-ben, amikor dolgozói jegyeket kaptunk a kombináttól, majd kárpótlási jegyeket, az embernek még arra sem volt ideje, hogy földet vegyen. A jegyeimért kaphattam volna negyed hektár szőlőt. Szentléleky Gábor barátommal vettünk egy nagyobb területet 25 ezer forintért. Kétmillió forintot csináltunk belőle rögtön fejenként, amit újra szőlőbe fektettünk. Az azonban, hogy betelepítsük szőlővel, fel sem merült bennünk, valahogy annyira más közegben éltünk addig. El sem tudtuk képzelni, hogy egyszer majd a saját nevünkkel, a saját készítésű borainkat tudjuk a világ minden tájára eladni."

Árvay 1992-ben átigazolt a francia tulajdonú Disznókő Rt.-be, ahol nyolc évig szolgált főborászként, tulajdonképpen a birtok első embereként. 1994-ben a tulajdonos AXA vezérkara meglátogatta a céget, Árvaynak körbe kellett vezetnie őket. Jean-Michel Cases, az AXA Millesimes vezérigazgatója külön kérte, hogy Árvay magánpincéjébe is el akar látogatni. "Hiába mondtam, hogy nincs az én pincémben semmi érdekes, ragaszkodtak hozzá. Elmentünk hát az anyósom pincéjébe és mintha egy zöldségtárolóba hoztam volna őket. Szaladgáltam a lopóval, mutogattam a borokat. Volt köztük egy újságíró, aki nem értette, hogy lehet az, hogy ha Szepsy István borát vagy az enyémet kóstolja csukott szemmel, akkor magában egy gyönyörű szőlőhegyet lát chateau-val a tetején, és egy csodaszép pincét, amikor kinyitja a szemét, akkor pedig kiderül, hogy Szepsy egy garázsban, én meg egy zöldségespincében borászkodom. Félelmetes, hogy milyen boraink vannak, mondta. Kérdezték, hogy ebből vagy abból hány palack van, mondtam, hogy fél hordóval. Nem értették, kérdezték, hogy miért nem töltöm le, hisz így tönkremegy. Mondtam, ha hiszik, ha nem, nincs rá pénzem, hogy dugót vegyek. Ettől kezdve azért el kezdett bennem motoszkálni a gondolat, hogy önálló útra kellene lépnem, főleg, hogy a magyar ismerősök is ugyanezt mondogatták már régen."

Árvay János az ezredfordulón indult el magántermelőként Sauska Krisztián oldalán. Szigorú terméskorlátozással gondoskodott arról, hogy borai hihetetlenül koncentráltak és csillogóan összetettek lettek. A fő szabály az, hogy mindössze hét fürtöt hagy egy tőkén. Az önkéntes terméskorlátozás, az a bizonyos hét fürt nem a mai kor marketing ötlete, hanem hosszas kutató munka eredménye. A tőkék csökkentett terhelése Árvay birtokain mindössze70 dkg szőlőt jelent tőkénként. Ő mondja úgy, hogy ez a tőkék "tudatos megcsonkítása", de csak azért használja ezt a kifejezést, mert érzékeltetni szeretné: mi kell ahhoz a koncentráltsághoz, amit az ő boraiból érzünk.

Ez a hetes szám körbe fogja Árvay életét. "A hét mágikus szám. Hetedszerre (hét jelölést követően) választottak meg az Év Bortermelőjének. Tállya, Rátka, Mád, Mezőzombor, Bodrogkeresztúr, Tarcal és Tokaj, tehát hét település határában van szőlőnk."

Hét év együttműködést követően kiszállt a Hétfürtösből és visszahúzódva Rátkára újból újra kezdte. Szépen ír, honlapjára föltett naplóját kötelező irodalomnak tartom.

Kapcsolódó hírek

Egri Csillagok

2012.11.05. Árvay János Egy borász naplója című rovatából kaptuk a következő dolgozatot. Tovább

Egri Csillagok